Siúl A Rún

Ím hát, elérkezett az utolsó nap. Nagyon furcsa érzés, mit mondjak. Az ici-pici kézipoggyászom teli van karácsonyi ajándékokkal, s a szobámba olyan rend van, hogy a belépő lakótársak elcsodálkoznak, hogy 'hát nem is olyan kicsi ez a szoba!'. Amikor felébredtem, az volt az első gondolatom, hogy: éljen megyek haza!, majd rögtön utána az, hogy: de nem akarok elmenni innen! Bár három hónapja várok arra, hogy újra találkozzak az otthoniakkal, annyira megszerettem az 'itthont', hogy ha most hazamegyek, 18 napig honvágyam lesz Seething Wells után. Smeg.

ZN.

A minket követőknek

Most jutott eszembe, hogy noha célom volt a hasonló utat választókat tájékoztatni, ez csak igen gyéren tettem meg. Na most majd bepótolom.

Tehát dióhélyban a költségekről és az életkörülményekről:

Az én kurzusom díja a lehető legmagasabb kurzusdíj ami itt angliában kiszabható, ollé, 9000 font évente. Azonban ez a legkevésbé kell csak hogy zavarjon engem, mert mint EU tag felvehetem az angol diákkölcsönt. Most aki a szívéhez kapott a 'diákkölcsön' szóra nyugodtan eressze le a kezét, mert, mint sok minden, ez is más itt mint otthon. Itt a diákkölcsön csak és kizárólag a tandíjra megy, a bank egyenesen az egyetem számlájára fizeti a pénzt a megadott időre, így neked szinte láthatatlanul de biztosan megvan a tandíjad. Ezt az összeget majd akkor kell visszafizetned ha lesz munkád s a jövedelmed 20 000 font felett van, s akkor is csak a fizetésed bizonyos százalékát. Ha tíz évig nincs 20 000 font feletti jövedelmed, nem kell visszafizetned.

A lakhatás már egy más kérdés. Sok helyen az első évben kötelező koleszban lakni, itt nem, de szerintem azért megéri az első évet ott tölteni. Barátokat szerezni, bekerülni a keringésbe stb. A koleszdíj nagyon-nagyon változó, függ a helytől (északabbra vagy kisebb városokban olcsóbb), függ attól, hogy van e menza vagy kantin a koleszban, s kapsz-e reggelit, vacsorát, függ attól h van-e a szobádban fürdő vagy sem, s a szoba méretétől is. Példának okáért az egyik ex-osztálytársam a UCL-en (London centruma) 5 napi reggeli-vacsi ellátással 140 font/hét körülit fizet, de a másik ex-osztálytársam a Westministerben (szintén centrum London) ellátás nélkül szobáért fizet heti 150-et (kb). Én a centrumtól vonattal 25 percre lakom, tehát azért jóval kijjebb, nincs ellátásom, de egyedül vagyok a szobámban s van saját fürdőszobám. Ez nekem 100 fontba kerül hetente, de csak azért, mert az én szobám icipici. Pl. a lakótársaimnak nagyobb szobája van s ezért többet is fizetnek.

A másik nagy pénzeket felőrlő dolog az a napi betevő. A havi 200 fontból nagyon-nagyon szűkösen
jövök csak ki, ami azt jelenti, hogy csak kaja, s abból is a legolcsóbb, amiből épp akció van. Fontos tudni, hogy boltok között is van különbség, a Waitrose drága, a Marks and Spencer kevésbé, de az is, aztán a Sainsbury's már jobb, s a Tesco, Lidl, meg az Asda olcsó. A legjobb mindig a 'tesco gazdaságos' dolgokat keresni, pl a Sainburyben van Sainsbury gazdaságos mindenféle, ami mindig a legolcsóbb az áruk közül, s nem is rossz minőségű.

Plusz kiadás lehet még a sulis cuccok, pl. könyvek, vagy nekem vonalzó, ceruzák, rajztábla, papír, makettezéshez karton, ragasztó s egyéb szükségletek. Ez kurzusonként változó.

A közlekedés kerülhet még sokba, főleg ha London centrumában él az ember. Ott egy havi bérlet kb. 80 font. Én szerencsés vagyok, mert a sulibusz a koleszból egyenesen a kampuszba visz, ingyen, tehát nekem erre nem kell költenem, csak ha bemegyek Londonba. Mivel ezt az utat a leggyorsabb vonattal megtenni, szereztem egy Railway kártyát, amivel utazásonként 33,3%-át (egyharmadát) takarítom meg a jegyárnak. Tehát ha 10 után veszel napijegyet -amivel korlátlanul utazhatsz vonaton s metrón- csak 5.60-at fizetsz, ami elég jó ár.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe, még ha lesz valami, majd írok.

ZN.

Design project

Négy héttel ezelőtt kaptuk meg a brieft a design projekre, miszerint a pálmaházon belülre kell terveznünk valamit ami két térből áll, egy a tanároké - ez intimebb, zártabb, kb 6 főre- s egy a diákoké, ami értelemszerűen több főre alkalmazandó. Egyéb kikötés, hogy bútor szerű legyen, s max 3 fajta anyagot alkalmazzunk.

Első nekiugrásnak telerajzoltam 7 oldalt különböző ötletekkel, amiből a tutorok kiválasztottak egyet tovafejlesztésre. A legjobb talán az lesz, ha beszkennelem azokat az oldalakat, ahol erre az ötletre jutottam:

Összegezve: az alap-alap ötlet az volt, hogy a tanárok terme magasan a diákok felett legyen, hogy onnan tudják ellenőrizni s figyelni őket. Ennek a designnak az alap ötlete az hogy különböző gyűrűk   alkotják a dolog alapszerkezetét. Nagyjából mint egy régi atom modellje.
Az első sketch makettem valahogy így nézett ki:

Rajzon így:

alaprajz s metszet:

Második makett már egy kicsit emelkedettebb volt:

De mivel ez mindenkit egy cipőre emlékeztetett vissza az alaphoz, s újabb 8 oldalt rajzoltam teli gyűrükkel...

S végeredményben ez a makett jött ki:

Tehát mentem a workshopba h fából alkossam meg ugyanezt. Sok napnyi éjszakázás után a végeredményt beraktam a pálmaház modellbe, lefotóztam, megphotoshoppoltam, s embereket szerkeztettem bele. Tehát ím:

Fun fact: hétfő reggel 10:30ra kellett volna bemennem. 11:20-kor ébredtem fel arra h a csoporttársam üzent. Még elértem a 11:25ös buszt. Életemben nem öltöztem fel ennyire gyorsan.

ZN.

Névnap és miegyéb

Igen, tudom, ritkulnak a bejegyzések, de örüljetek, mert ez azt jelenti hogy immáron üres estéimet nem azzal töltöm, h a gép előtt ülök, hanem egyéb, kellemesebb elfoglaltságokkal.

Mindenekelőtt, ma November 19.-e alkalmából boldog névnapot kívánok minden druszámnak, s az Erzsébeteknek, meg természetesen a jó öreg Szilágyinak. Ma bizonyára ott tanítási szünet van, örüljetek ti, kik még oda jártok! Itt még azt se tudják mi az a névnap.

Kedves anekdota, bizonyára sokotok már hallotta is, hogy amikor először jöttem ki Angliába, még valamikor 2008-ban, MSN-en beszélgettem a cserediákommal, s annak kapcsán, hogy ők majd a névnapomon/a suli névnapján jönnek Magyarországra, megpróbáltam elmagyaréázni, h mi az a névnap. Mondtam, h ajándékokat kapsz, van torta, meg minden, s erre boldogan rávágta, h ja, tudom, az a szülinap!
Mindenesetre, itt annyi a külföldi, hogy ma kaptam gratulációt a norvég és román részről is. Érdekesség hogy az utóbbi azt mondta h náluk az a szokás h ilyenkor azt mondják h boldog szülinapot.
Névnapom alkalmából ezeddig megajándékoztam magam egy kesztyűvel, amivel lehet iphonozni, egy sállal, ami illik az új kabátomhoz, és egy nélkülözhetetlennek bizonyuló nyomtatóval. Köszönet mindenkinek a hozzájárulásért!!

A nyomtatót egy külön tortúra volt megvenni. Szerencsére segítségemre volt az ilyesmikben jártasabb lakótársam, aki még arra is vállalkozott, h körbejárja velem Kingston összes elektronika boltját. A sors fintora, hogy az Igazit egy papír-írószer boltban találtuk meg. Ott hatalmas leárazások voltak egyrészt, de másrészt egy magasabb DPI-jű és olcsó nyomtatópatronú készülék (az utolsó darab) is volt a polcokon. Nagyon high teki-teki, még a telefonomról is nyomtathatok vele, ha úgy tartja kedvem. Ím egy videó róla: link.

Egyenlőre ennyit, mert halálosan fáradt vagyok. Köszönöm mindenkinek a gratulációkat, s az ajándékokat/pénzt!

ZN.

Makett

Már írtam egy kicsit a makettről, hát ím a folytatás. Egy héten keresztül, szinte minden nap addig voltam a suliban, amíg a morci biztonsági őr ki nem rúgott, s mégse lett kész. Az ok asszem egyértelműen a csoportmunka hiánya volt. Mert bár 13 embert számlált a csapatunk, azok száma, akik minden este ott voltak, a teljes létszám negyedét sem érték el.

Mondnom se kell, hogy nem lettünk kész csütörtökre. Amikor az építészek bejöttek a stúdiónkba, hogy megnézzék mit csináltunk, a makett helyett egy sereg szorgosan munkálkodó belsőépítészt találtak. Kaptunk haladékot hétfőig. De persze hétvégén is csak én és a román lány voltunk ott, úgyhogy nem lettünk kész. De akkor már annyira elegünk volt az egészből, hogy megfogadtuk, hogy akkor se nyúlunk többé a maketthez, ha fegyvert fognak ránk. Hétfőn, amikor a tanárok látták az eredményt, és az eléggé csalódott arckifejezésemet, mindegyik egyenként félrehívott minket beszélgetni, hogy ne legyünk szomorúak, mi mindent megtettünk. Szerencsére ezt a projektet ők osztályozzák, s bár eredetileg elvileg csoportban kaptuk volna a jegyet, a jelen körülményekre való tekintettel külön fognak osztályozni minket. S nem, nem tudom mikor kapunk jegyet, ne is kérdezzétek.

ZN.

Képek jobb minőségben

vettem a fáradtságot, s bescenneltem a képeket a DMW-ben, h jobb minőségben csodálhassátok őket :D

Az Expo

Végül elérkezett a várva várt péntek, az expo napja. Vonat, metró, majd valami fura föld feletti vonat-metro (DLR) vitt el az Exelbe. Már a metrón is feltűnt egy-két különös figura, de ahogy közeledtünk a cél felé, egyre többen viseltek egyre különösebb dolgokat magukon. Amikor beléptünk a kapun, akkor már egyértelművé vált, hogy jó helyen járunk: a hely hatalmas volt, s teli volt izgatott emberekkel. Még mielőtt beálltunk volna az amúgy igencsak hatalmas sorba, ettem gyorsan valamit, mert tudtam, hogy odabent akár éhen is halhatok az árak felől. Amúgy amikor beálltunk a sorba akkor az még 'csak' ilyen hosszú volt:

De úgy fél óra várakozás után a sor már beláthatatlan méreteket öltött. Amúgy azért volt sor, mert a nagy vaskapu nem nyílt ki egészen kettőig. Amúgy igazán még unalmas sem volt, mert különös emberek jöttek-mentek, akiknek megcsodálhattad a jelmezét, s egy idő után a tömeg hullámozni kezdett, majd a we-will-rock-you-t tapsolták, énekeltek, sőt, egyszer csak megjelent Dart Veder is jó pár storm trooperrel az oldalán. A storm trooperek amúgy valahogy mindig megtaláltak engem, s azt mondták gyanús vagyok, biztos a lázadókhoz tartozom. Gondolom a hajam miatt, ami két kontyba volt fogva, mint Leiának...

volt ott egy TARDIS...

...meg KÉT doppler jelenség is

Amikor végre felgördült a vasfüggöny, kitört a taps s üdvrivalgás, mint az ahogy várható is volt. Mivel nagyon sokan álltak előttünk, mire bejutottunk, már benn is tömeg volt. Amúgy, mint ahogy az a képen is látszik, az egész hely egy kicsit egy raktárra emlékeztetett, sivár volt, meg vas szerkezetű, de hát a célnak pont megfelelt, s hatalmas termei voltak. A benti terem csak abban különbözött attól, amiben vártunk, hogy teli volt bodéval, ahol minden jót árultak az árusok. Képregényeket, rajzokat, könyveket, posztereket, plakátokat, polókat, jelmezeket, ízesített jeget, aláírást híres színészektől 40-60 fontért, játékokat stb. Ami legelőször feltűnt, ahogy beléptél a terembe, egy hatalmas karton TARDIS volt. Nem bízták a véletlenre, hogy megtaláld a Doctor who strandot,  világítótoronyként magasodott minden fölébe.

Sajnos mire beértünk, addigra már hosszú sor állt annál a standnál, esélyem se volt, hogy benne legyek az első százban aki megveszi az új Dvd-t s cserébe aláírást kap Matt Smithtől. Sebaj, majd odaosonok, s lefotózom - gondoltam. Még mit nem! - mondták a rendezők. Este 5:30-kor érkezett a whovianok sztárja, de hiába álltunk a stand elé, hogy legalább megpillanthassuk, mogorva stormtrooperek s lila polós body guardok hessegettek el minket onnan, azzal, hogy elsétálni lehet előtte, de megállni és nézni nem, biztonsági okokból. A szemükbe vágtam, hogy gonoszok, s elsétáltam. Kicsit később visszatértünk a tett színhelyére, s nem törődve a felszólítással, addig maradtam ott, amíg nem készítettem egy tucat homályos és rossz képet a színészről. A minőség köszönhető a helybenmaradási tilalomnak, a milliónyi embernek, akik folyton takarták a kilátást, s a fényképezőgépemnek, aki úgy döntött, hogy cserbenhagy, s lemerült. Kicsit csalódott voltam, de íme, a legjobb kép:

És egy "csodás" video ('ugomnak, sok szeretettel):

Később még elsétáltunk párszor a hatalmas Tardis stand felé, ahol mindenféle relikviákat tároltak, életnagyságú dalekot, plót, bögrét, s a legújabb, távirányítóként is funkcionáló sonic screwdrivert, aminek az árából két kindle-t vehetnél. Volt ott egy igazi, élő cybermen is, aki néha megmozdult s mindenki nagyon félt közelebb menni, mert aki kartávolságon belül került, annak elkapta a nyakát. Természetesen közelebb mentem.

egy random ember

remélem látszik mennyire nagyon félek

Hát, kb. ennyi. Búcsúzóul felrakok még pár képet olyasmikről, amiket még én is ismertem, hogy honnan valók:

Az egyértelmű+ lenn kryten feje a Red dwerfból

Simon's Cat

nagyon rossz kép nagyon jó dologról: Harry Potter pálcák

Mire hazaindultunk, már sötét volt odakinn, s nagyon fáradtak voltunk. Visszagondolva, talán a legjobban az egészben a hangulata tetszett. "Idebenn mindenki úgy viselkedik, mint egy cspat gyerek" mondta a zenész, akinek már volt tapasztalata ebben, s igaza volt. Mindenki játszik, fotózkodik, néha random zombik támadnak rád, s ha elég jó a jelmezed, két lépést se tudsz megtenni anélkül, hogy ne fotózna le öt különböző ember. Amit vicces volt megfigyelni amúgy, az az volt, hogy ami idekinn gáz vagy fura, az odabenn csodálatos módon menővé válik s vica versa. Pl. ha van egy jelmezed hatalmas szárnyakkal, s egy embernagyságú fegyverrel, akkor mindenki jól megnéz az utcán, s szidnak a metrón, mert nem férnek el tőled, de odabenn leborulnak előtted s istenként kezelnek. Ezt az elméletemet megfigyeléssel is alátámasztottam, tudniillik amikor jöttünk hazafelé ugyanabba az irányba jött egy fiú is, akin valami ninja jelmez volt különböző fegyverekkel fűszerezve. Odabenn mindenki imádta, de a metrón inkább csak fura és különc volt. Mindenesetre Májusban lesz a következő, s szeretnék ellátogatni rá. Sőt, lehet h majd valami jelmezt is fabrikálok, hogy ők lépjenek velem interakcióba, s ne nekem kelljen velük. 

ZN.

Project Orange

Az egyik modulon azt a feladatot kaptuk, hogy rendeződjünk 5-6 fős csoportokba, úgyhogy megtettük. Mindenki kapott egy nevet, akiről majd powerpointot kell készítenie, de persze úgy hogy előtte megnézi a munkáit, utánakeres s találkozik is vele. A mienk a project orange, ami elvileg egy menő építész cég.

Szerdán elmentünk Londonba, hogy megnézzük két épületüket, a Hoxton Hotelt és a Whitecross street 115-öt. A Hoxton nagyon jól néz ki, habár kicsit összezavarodtunk, amikor körbevezetésnél megláttuk a szobákat, s kiderült hogy nagyon nem olyan, mint amilyen az interneten kinéz. Utána jó fél óráig bújtuk a telefonos netet a hotel előtt, hogy vajon jó Hoxton hotelt találtunk-e meg. De minden jel arra mutat, hogy igen.

whitecross street

Ezután elsétáltunk a Whitecross streetre, a GPS-em útmutatásait követve. Amikor megláttuk a házat, nagyon megrémültünk, mert egyáltalán nem úgy nézett ki mint a neten. Majd megkerültük, s megkönnyebbültünk, mert mégiscsak az a ház volt. Éljen, éljen. Már csak a ppt van hátra.

ZN.

BB

Hétfőn korán keltünk, hogy mindenki időben bent legyen az osztályzásra. Felragaszgattuk a képeinket a falra, akinek pedig nem fért fel oda, lerakta az asztalokra. Ezzel el voltunk egy darabig, majd elvileg volt egy óra szabadidőnk, amit az Avionicsban töltöttünk, miközben elvileg a makettünkön dolgoztunk. Az Avionics egy nagy, 1-2 emeletes épület, ahol éjjel-nappal dolgozhatsz ha valami dolgozni valód akad. Elvileg az első emelet az építészeké.
A projekt amin elvileg 13 fős csoportokban dolgozunk az egy iszonyatosan nagy makett építése.
De tényleg, iszonyú nagy! Indokolatlanul nagy, nem is értem mi értelme van egy ekkora makettnek.
Tuti nem leszünk vele készen november elsejéig. Ez itt a teljes alaprajz, kiterítve az asztalra:

S ehhez hozzájön még a kb. 1-1,5 méteres magasság, úgyhogy most már értitek miről beszélek. A legrosszabb az, hogy a tutorok azt erőltetik, hogy minden alaprajznak, metszetnek s homlokrajznak meg kell lennie 1:20 arányben, A1-es lapra rajzolva lennie, addig nem kezdhetjük el a makett építését. S ez bizony eléggé visszavet mindent. Persze elvben nagyon helyesen hangzik, hogy először legyen meg minden szépen és pontosan, csak hogy nincs rá idő. Beszéltem az építészekkel, s náluk úgy van, h már félig áll a makett, mert nekik nem kellet ezt a procedúrát végigcsinálniuk. Nekünk meg még mindig hiányzik pár rajz, ezért áll az egész. 

Visszatérve az osztályzásra. Mikor visszamentünk, épp akkor osztályoztak a tanárok a mi termünkben, biztos csúszás volt, vagy valami, ezért nekünk kint kellett állnunk a folyosón. Mindenki kékült-zöldült, izzadt, a körmét rágta stb. majd meghaltunk, mire végre kijöttek a tanárok. Berohantunk, de nem hogy nem találtuk meg az osztályzatunkat a rajzunk mellet, még az A4-es információs lapot is elvitték zsákmányul. A jegyet ezután 3 napig nem is tudtuk meg, amikor is végre kiosztotték őket egyesével. Az 1:5 rajzomat nagyon lehúzták, a studió tutorok mind bizonygatták, hogy ők nem is értik, hogy ez hogy lehet, ők biztos jobb jegyet adtak volna. Mindenesetre két B-t kaptam, az egyik megy az egyik modulba, a másik a másikba. Kicsit csalódott vagyok, pedig így is az 5. legjobb jegyet kaptam a 16os skálám.

ZN.

Ködös Albion

Esős oktober

nem időjárás, hanem

lélek állapot.

(Erzsébet napi pályázat haiku-ja asszem még tavalyról :D)

Gondoltam, hogy írok egy kicsit az angol időjárásról, hogy eloszlassam a tévhiteket. Nem esik annyit, amennyit gondolnátok, hogy esik. Najó  igen. De azért mégsem olyan vészes a helyzet, mert bár szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne borult az ég, de olyan nap is kevés van, hogy egyáltalán ne látnád a kék eget. Mondjuk úgy, hogy egy nap minimum ötször süt ki a nap s esik az eső, gyors egymásutánban. Ha reggel napsütésre ébredsz, ne bízz benne, hogy jó idő lesz. S ugyanígy, ha mondjuk úgy indulsz el otthonról, hogy esik lehet, hogy mire megérkezel süt a nap. Ez nyáron volt a legviccesebb, amikor körbevezettek minket Kingstonban,  s amikor elindultunk még nem esett, majd bőrig áztunk, s mire visszaértünk megszáradtunk a napon. Majd megint esett. Az időjárás majdnem annyira káoszos, mint a közlekedés. S eddig még annyira hideg sem volt, kabát nélkül, egy vastag pulcsiban, vagy zakóban vígan ellehettél egész nap, főleg hogy a suliban rendesen fűtenek. Persze így október közepére már mindez nem igaz, most már tényleg hideg van, s szemerkél a láthatatlan eső, ami olyan apró szemű, hogy szinte még nedves se leszel tőle. 

ZN.

Az X blokk

Most jöttem rá, hogy bár a helyről már írtam egyszer nagy vonalakban  a lakótársaimról akkor még nem tudtam annyit, hogy bemutathassam őket.

Azt hiszem a koliról már írtam egyszer egy behatóbbat, úgyhogy most csak annyit, hogy mi az X blokkban vagyunk, s azon belül is a 3-as lakásban. Hat lakótársam van, a szobák A-tól F-ig vannak számozva, enyém az F azaz a legkisebb szoba. Tényleg sokkal kisebb, mint a többi. De ez így rendeben is van, mert - mint kiderült- én kb. hetente 50 fonttal fizetek kevesebbet, mint ők.

A konyhát közösen használjuk, s takarítjuk az alábbi táblázat szerint:

Péntek reggelente jön Bina, a takarítónő ellenőrizni, s ha mindent rendben talál, akkor pipa, de ha nem akkor jajj nekünk, mert aki nem csinálta meg a dolgát, az veszít a depozitjából. Magyarul fizetni kell, ha lusta vagy takarítani. Amúgy iszonyat, hogy mennyire koszos az a konyha, esküszöm az egyetlen nap amikor valóban tűrhető mértékben tiszta, az a csütörtök este s a péntek reggel, mert amint megkaptuk a pipát, péntek délután már minden úgy néz ki, mintha mi se történt volna. Ezt nem panaszként mondom, én vígan eléldegélek a legnagyobb koszban is, a többiek meg csodálkoznak, hogy hogy birok mezítláb mászkálni a konyhában. Most mit mondjak, megszoktam, hogy házon belül cipő nélkül vagyok.

Najó, akkor talán menjünk szobaszám szerint.

A: Itt egy Pakisztáni lány lakik, Dalia, elsőéves építészhallgató, úgyhogy egymásnak szoktunk panaszkodni, ha A1-es méretben kell rajzolnunk valamiket. 

B: Norvég lány, Karina. Nem szereti a teaforralót, mert szerinte az nagyon baktériumos.

C: Karan, aero-space-valami gépész. Elvileg Kenyai, de nem hiszek neki, mert tiszta indiai feje van. Pedig még Kenyai rúpiát is mutatott, de akkor se.

D: Denis, elvileg angol, de félig török s franciául is tud. Neki van kocsija, s vidáman szállítmányoz mindenkit oda s vissza a Tescoba. Kicsit úgy vezet, mint a Marci... Ha útban vagyok neki, akkor általában csak felemel, s arrébb tesz... Azt hiszem amerikai focizik.

E: George, a lakás réme. Ő a legrendetlenebb, sose - vagy legalább is ritkán- mosogat, takarít maga után, s sokszor használja más cuccait, tojásait, üdítőjét . Egyszer felporszívózta a kiömlött kakaóját, s azóta használhatatlan a porszívó, mert olyan büdös. Mindenki őt szidja, s ha valami tönkremegy, azt mindig rá fogjuk.

F: Ez vagyok én. Magamat nem jellemezném, ha nem baj.

Érdekesség, hogy a kolesz kertjében iszonyat sok mókus van, s már kétszer rókát is láttam, este, hazafelé jövet. Egyszer alig 2,5 méterre voltam tőle. Kicsi, alig másfél macskányi, fakó narancssárga ijedt kis állatka, s nagyon gyorsan fut. Miután az ablakomat sose nyitom ki (ott az ajtó, s mindenkit kristálytisztán látok-hallok, aki csak az X blokkba lép) egy iszonyatosan nagy keresztespók költözött az ablakomba. Götterdämmerungnak hívom, aki nem tudja mit jelent, googlizzon rá. Ronda egy állat.

A szobámban állandóan muszáj-levennem-a-pulcsimat meleg van, pedig a radiátort már levettem kettes fokozatra. Nem mintha fűtene. A konyha pedig kész Hawaii. Kellemes változatosság a Szilágyihoz képest, hogy az itteni suliban valóban fűtenek, ami azt jelenti, hogy ha úgy tartja kedved spagettipántban vagy akár nyári ruhában is vígan el vagy napközben. S a könyvtár maga a mennyország... De erről majd máskor.

ZN.

Osztályzás

A csütörtöki Stúdión olyan bejelentést tett két tanár, akik ellenőrizni jöttek, amitől az órából hátralévő 2,5 órát masszív pánikkal, s zombi szerű fel-alá sétálgatással töltötte mindenki. Hétfőn pin up. Ami meglepő módon valóban azt jelenti, amit jelent: fel fogjuk tűzgélni a rajzainkat a falra, minket kizavarnak a teremből, s két tanár körbe megy, s leosztályozza őket. Ha valami hiányzik, akkor kapásból egyes. A gond csak az, hogy senkinek se világos teljesen, hogy mi a követelmény. De sebaj, nem jegyre megy. Ja, de igen.

Mindenesetre, asszem ez a követelmény:

 

Egy 1:20 arányú nagyonnemkézi rajz egy pontosan lemért dologról, s egy 1:100 arányú metszet. Esetemben ez egy 1:5 és egy 1:1 metszet. Ha a metszetet a kért 1:100 arányban rajzolnám, akkor az egész összvissz 2,2 centi hosszú lenne, s a tanároknak nagyítót kellene ragadniuk az osztályzáshoz, úgyhogy önkényesen úgy döntöttem, hogy annak semmi értelme se lenne. Remélem ezért még nem rúgnak ki.

A másik rajz egy miszerintünk szépen felhasznált anyagot kell hogy ábrázoljon. S itt is van egy kis félreértés, mert a 4 tutorunk 4 féleképp mondj, hogy a két rajz ugyanaz kell hogy legyen vagy sem? Vagy - esetemben, mert én ostoba mód ragaszkodtam ehhez a pálmához- lehet-e egy fát felhasználtnak tekinteni, vagy válasszak valamit az épületből?

(Ami azt illeti, én nagyon mérges voltam a tutorokra (kistanárok!!!!) mert bevittek minket egy pálmaházba, hogy 'tessék, válasszatok magatoknak egy anyagot!'. Kösz. Az osztály fele válassza a fémet a másik fele az üveget, mert ez az a két anyag, amiből az egész pálmaház áll. Ezért lettem passzív-agresszív s nem választottam egyiket se, hanem ezt a szép kis pálmát, s majd jól meg propagandálom, hogy miért is része a pálma a pálmaháznak, ha pedig nem tetszik rúgjanak ki. Vagy vegyenek fel okosabb stúdió tutorokat.)

Ami még hiányzik, s a hétvégén fogom megcsinálni, az egy dupla oldalas A4-es lap, 2 fotóval az anyagról, 50 szóval, hogy miért az választottad s a rajzaid beszkennelt verziójával (kérdem én: minek, amikor 2 centire ott lesz az élő változat?).

A jegyek pedig egy másik vicces dolog. Mivel 16 skálájú minősítési rendszerünk van. Minden jegyből van plusz, sima és minusz, pl. A+, A, A-, de egyesből 6 féle van :D F0, F1, F2 stb., s még nevük is van: Fail, Marginal Fail, Clear Fail, stb. Kicsit vicces.

ZN.

Tanulmányi kirándulás? Már megint?

Hétfőn újra ellátogattunk a Royal Gardenbe, azaz Kewba. Mivel két hete már jártunk ott, nagy meglepetést nem okozott, max. csak az, hogy nem esett.
Három csoportra osztották az évfolyamot, egyik volt az E mint Entrance, akik az első felét csinálták a Pálmaház első épületének, volt a C mint Central, akik a második felét csinálták ugyanannak az épületnek -s igen, sok bonyodalmat okozott s fog még okozni az, hogy hol a fele annak az épületnek- s volt az O mint Oktogonal, akik a nyolcszögletű részét csinálták a pálmaháznak. Minden csapatban a tutorok kiválasztottak két embert vezetőnek, az én csoportomban én lettem az egyik vezér meg egy kínai fiú. El se tudom képzelni, h mi alapján választottak, de elvileg a rajz skillek miatt..

a kép baloldalán van az az épületrész amit majd meg kell maketteznünk

Mindenesetre elkezdtük a dolgot, a tutorok pedig felváltva piszkáltak, hogy fogjam össze a csapatot... Alig pár óra alatt sztem mindent lemértünk/rajzoltunk stb. mindent amit kellet, s miután elkértem mindenki facebook nevét, el is indultunk kifelé. Csatlakoztam két lányhoz abban a biztos tudatban, hogy ha egyedül kísérelnék meg kitalálni, örökre ebben a kertben bolyonganék. Először meglátogattuk ezt az épületet:

Majd eltévedtünk. Egészen konkrétan egy teljes órát bolyongtunk, mire megtaláltuk a kijáratot. De legalább voltunk a treetop walkaway-en, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy lombkoronaszinten lévő magaslati járdát.

 Mire hazaértem olyan fáradt voltam, hogy csak na. Főleg, mivel a 65 busz amivel kewból jöttem dugóba került, s a Uni busz amire átszálltam nem egyenesen Seething wellsbe ment, hanem körbejárta az össze kampuszt és kolesz mire oda jutott. Majdnem ott aludtam el.

ZN.

FIGYELMEZTETÉS

Ha nem hagyjátok abba a helyesírási hibáim kijavítgatását különböző multimédiás eszközökön keresztüli piszkálással fűszerezve NEM ÍROK TÖBB POSZTOT! Világos?

ZN.

MCM Expo, avagy miért fog utálni a húgom?

Rögtön aznap amikor megérkezett a pénzem megvettem és kinyomtattam a jegyemet az idei londoni MCM Expora. Hogy miért? Annak számos oka van, ami erősségi sorrendben a következő:

1. http://www.mcmbuzz.com/2012/09/24/matt-smith-attending-october-mcm-expo-full-details/

Ez a mindent elsöprő érv, az egyetlen dolog, amiért ha kell nem eszek egy hétig, csak hogy elmehessek az Expora. Ott lesz A Doktor. Az egy másik dolog, hogy Matt Smith nem a kedvenc színészem, s a stábot se szeretem kifejezetten, de mégis. A BBC az BBC. Sőt, ha ügyes vagyok, talán még aláírást is kapok attól az embertől akiről sose hittem volna, hogy a TV képernyőjén kívül bárhol is látom. 

2. Már régóta el akartam menni egy ilyen őrületre, mert sok vicces dolgot hallottam már felőle, s kíváncsi vagyok milyen lehet. Az, hogy Angliában megyek el egy ilyen találkozóra s nem Magyarországon, az csak növeli a fényét.

A jegy megvétele után a facebookon találtam sorstársat is - az egyik zenészt- úgyhogy már az is biztos, hogy nem egyedül megyek. Csak azt sajnálom, hogy nincs semmi őrült hacukám mit felvehetnék (a ruháim rejtélyes módon eltűntek a csomagból mire ideértek Angliába), úgyhogy ki fogok lógni a tömegből.

Ennek ellenére már alig várom, jövő hét pénteken megyünk (okt. 26), s azért remélem, hogyha hazaérek azért nem fejez le a hugom, amiért nem vittem magammal :D

ZN.

Jin és Jang

A Szerda szörnyű ellenben a Csütörtök csodálatos volt. Beigazolódott a világelméletem, amit tíz éves koromba gyártottam: ha valami rossz történik veled, utána törvényszerű  hogy valami jó fogy történni, s minél rosszabb a rossz, annál jobb lesz a jó.

Példa:
Szerdán el akartam menni vívni egy olyan helyre aminek még a nevét se tudtam, ellenben úgy eltévedtem, hogy még az esti vívásra se értem haza.

Csütörtökön azonban végre megjött a pénzem - épp időben, már csak 5 fontom maradt, s ebédre egy szalámis-sajtos kenyeret vittem magammal - úgyhogy kimondhatatlanul boldog voltam. Végre aktiválni tudtam a telefonomat, s most már eredeti angol számom is van. S mivel hihetetlenül szorgalmas vagyok (ahogy az előző posztban is ecseteltem) ezért még a Stúdión se kellet ötig ottmaradnom. Plusz vettem egy jegyet az Expora, sőt, még társat is találtam facebookon (az egyik zenész), úgyhogy még csak nem is kell egyedül mennem! De erről majd késöbb...

ZN.

Amikor unatkozom

Amikor unatkozom általában rajzolok. Ami mondhatni nem éppen egy hátrány ezen a szakon, ahol sokszor kapunk rajzolásbeli házit. (Ez olyan, mint az írásbeli, csak nem írni, hanem rajzoni kell. Egy tökéletes új szót alkottam!) Legalábbis azt hittem, amíg csütörtökön meg nem jelentem két tökéletes, befejezett rajzzal, ahogy azt kérték. A négy órás stúdió alatt, míg a többiek a rajzaikat készítették (amit mára kellet volna elkészíteni) addig én üveges szemmel kortyolgattam a vízalapú forró csokimat, s halálra untam magam.
Mindenesetre, amikor otthon unatkozom, ahol kéznél van a csodálatos toll és festék készletem, valamint egy nagy adag nyomtatópapír, akkor ezeket hozom létre:

A két narancs akkor készült, amikor kiderült h én leszek a "break out" designere, bár tudom, h sose fog megvalósulni, de azért jó móka volt..

ZN.