Az Expo

Végül elérkezett a várva várt péntek, az expo napja. Vonat, metró, majd valami fura föld feletti vonat-metro (DLR) vitt el az Exelbe. Már a metrón is feltűnt egy-két különös figura, de ahogy közeledtünk a cél felé, egyre többen viseltek egyre különösebb dolgokat magukon. Amikor beléptünk a kapun, akkor már egyértelművé vált, hogy jó helyen járunk: a hely hatalmas volt, s teli volt izgatott emberekkel. Még mielőtt beálltunk volna az amúgy igencsak hatalmas sorba, ettem gyorsan valamit, mert tudtam, hogy odabent akár éhen is halhatok az árak felől. Amúgy amikor beálltunk a sorba akkor az még 'csak' ilyen hosszú volt:

De úgy fél óra várakozás után a sor már beláthatatlan méreteket öltött. Amúgy azért volt sor, mert a nagy vaskapu nem nyílt ki egészen kettőig. Amúgy igazán még unalmas sem volt, mert különös emberek jöttek-mentek, akiknek megcsodálhattad a jelmezét, s egy idő után a tömeg hullámozni kezdett, majd a we-will-rock-you-t tapsolták, énekeltek, sőt, egyszer csak megjelent Dart Veder is jó pár storm trooperrel az oldalán. A storm trooperek amúgy valahogy mindig megtaláltak engem, s azt mondták gyanús vagyok, biztos a lázadókhoz tartozom. Gondolom a hajam miatt, ami két kontyba volt fogva, mint Leiának...

volt ott egy TARDIS...

...meg KÉT doppler jelenség is

Amikor végre felgördült a vasfüggöny, kitört a taps s üdvrivalgás, mint az ahogy várható is volt. Mivel nagyon sokan álltak előttünk, mire bejutottunk, már benn is tömeg volt. Amúgy, mint ahogy az a képen is látszik, az egész hely egy kicsit egy raktárra emlékeztetett, sivár volt, meg vas szerkezetű, de hát a célnak pont megfelelt, s hatalmas termei voltak. A benti terem csak abban különbözött attól, amiben vártunk, hogy teli volt bodéval, ahol minden jót árultak az árusok. Képregényeket, rajzokat, könyveket, posztereket, plakátokat, polókat, jelmezeket, ízesített jeget, aláírást híres színészektől 40-60 fontért, játékokat stb. Ami legelőször feltűnt, ahogy beléptél a terembe, egy hatalmas karton TARDIS volt. Nem bízták a véletlenre, hogy megtaláld a Doctor who strandot,  világítótoronyként magasodott minden fölébe.

Sajnos mire beértünk, addigra már hosszú sor állt annál a standnál, esélyem se volt, hogy benne legyek az első százban aki megveszi az új Dvd-t s cserébe aláírást kap Matt Smithtől. Sebaj, majd odaosonok, s lefotózom - gondoltam. Még mit nem! - mondták a rendezők. Este 5:30-kor érkezett a whovianok sztárja, de hiába álltunk a stand elé, hogy legalább megpillanthassuk, mogorva stormtrooperek s lila polós body guardok hessegettek el minket onnan, azzal, hogy elsétálni lehet előtte, de megállni és nézni nem, biztonsági okokból. A szemükbe vágtam, hogy gonoszok, s elsétáltam. Kicsit később visszatértünk a tett színhelyére, s nem törődve a felszólítással, addig maradtam ott, amíg nem készítettem egy tucat homályos és rossz képet a színészről. A minőség köszönhető a helybenmaradási tilalomnak, a milliónyi embernek, akik folyton takarták a kilátást, s a fényképezőgépemnek, aki úgy döntött, hogy cserbenhagy, s lemerült. Kicsit csalódott voltam, de íme, a legjobb kép:

És egy "csodás" video ('ugomnak, sok szeretettel):

Később még elsétáltunk párszor a hatalmas Tardis stand felé, ahol mindenféle relikviákat tároltak, életnagyságú dalekot, plót, bögrét, s a legújabb, távirányítóként is funkcionáló sonic screwdrivert, aminek az árából két kindle-t vehetnél. Volt ott egy igazi, élő cybermen is, aki néha megmozdult s mindenki nagyon félt közelebb menni, mert aki kartávolságon belül került, annak elkapta a nyakát. Természetesen közelebb mentem.

egy random ember

remélem látszik mennyire nagyon félek

Hát, kb. ennyi. Búcsúzóul felrakok még pár képet olyasmikről, amiket még én is ismertem, hogy honnan valók:

Az egyértelmű+ lenn kryten feje a Red dwerfból

Simon's Cat

nagyon rossz kép nagyon jó dologról: Harry Potter pálcák

Mire hazaindultunk, már sötét volt odakinn, s nagyon fáradtak voltunk. Visszagondolva, talán a legjobban az egészben a hangulata tetszett. "Idebenn mindenki úgy viselkedik, mint egy cspat gyerek" mondta a zenész, akinek már volt tapasztalata ebben, s igaza volt. Mindenki játszik, fotózkodik, néha random zombik támadnak rád, s ha elég jó a jelmezed, két lépést se tudsz megtenni anélkül, hogy ne fotózna le öt különböző ember. Amit vicces volt megfigyelni amúgy, az az volt, hogy ami idekinn gáz vagy fura, az odabenn csodálatos módon menővé válik s vica versa. Pl. ha van egy jelmezed hatalmas szárnyakkal, s egy embernagyságú fegyverrel, akkor mindenki jól megnéz az utcán, s szidnak a metrón, mert nem férnek el tőled, de odabenn leborulnak előtted s istenként kezelnek. Ezt az elméletemet megfigyeléssel is alátámasztottam, tudniillik amikor jöttünk hazafelé ugyanabba az irányba jött egy fiú is, akin valami ninja jelmez volt különböző fegyverekkel fűszerezve. Odabenn mindenki imádta, de a metrón inkább csak fura és különc volt. Mindenesetre Májusban lesz a következő, s szeretnék ellátogatni rá. Sőt, lehet h majd valami jelmezt is fabrikálok, hogy ők lépjenek velem interakcióba, s ne nekem kelljen velük. 

ZN.

Project Orange

Az egyik modulon azt a feladatot kaptuk, hogy rendeződjünk 5-6 fős csoportokba, úgyhogy megtettük. Mindenki kapott egy nevet, akiről majd powerpointot kell készítenie, de persze úgy hogy előtte megnézi a munkáit, utánakeres s találkozik is vele. A mienk a project orange, ami elvileg egy menő építész cég.

Szerdán elmentünk Londonba, hogy megnézzük két épületüket, a Hoxton Hotelt és a Whitecross street 115-öt. A Hoxton nagyon jól néz ki, habár kicsit összezavarodtunk, amikor körbevezetésnél megláttuk a szobákat, s kiderült hogy nagyon nem olyan, mint amilyen az interneten kinéz. Utána jó fél óráig bújtuk a telefonos netet a hotel előtt, hogy vajon jó Hoxton hotelt találtunk-e meg. De minden jel arra mutat, hogy igen.

whitecross street

Ezután elsétáltunk a Whitecross streetre, a GPS-em útmutatásait követve. Amikor megláttuk a házat, nagyon megrémültünk, mert egyáltalán nem úgy nézett ki mint a neten. Majd megkerültük, s megkönnyebbültünk, mert mégiscsak az a ház volt. Éljen, éljen. Már csak a ppt van hátra.

ZN.

BB

Hétfőn korán keltünk, hogy mindenki időben bent legyen az osztályzásra. Felragaszgattuk a képeinket a falra, akinek pedig nem fért fel oda, lerakta az asztalokra. Ezzel el voltunk egy darabig, majd elvileg volt egy óra szabadidőnk, amit az Avionicsban töltöttünk, miközben elvileg a makettünkön dolgoztunk. Az Avionics egy nagy, 1-2 emeletes épület, ahol éjjel-nappal dolgozhatsz ha valami dolgozni valód akad. Elvileg az első emelet az építészeké.
A projekt amin elvileg 13 fős csoportokban dolgozunk az egy iszonyatosan nagy makett építése.
De tényleg, iszonyú nagy! Indokolatlanul nagy, nem is értem mi értelme van egy ekkora makettnek.
Tuti nem leszünk vele készen november elsejéig. Ez itt a teljes alaprajz, kiterítve az asztalra:

S ehhez hozzájön még a kb. 1-1,5 méteres magasság, úgyhogy most már értitek miről beszélek. A legrosszabb az, hogy a tutorok azt erőltetik, hogy minden alaprajznak, metszetnek s homlokrajznak meg kell lennie 1:20 arányben, A1-es lapra rajzolva lennie, addig nem kezdhetjük el a makett építését. S ez bizony eléggé visszavet mindent. Persze elvben nagyon helyesen hangzik, hogy először legyen meg minden szépen és pontosan, csak hogy nincs rá idő. Beszéltem az építészekkel, s náluk úgy van, h már félig áll a makett, mert nekik nem kellet ezt a procedúrát végigcsinálniuk. Nekünk meg még mindig hiányzik pár rajz, ezért áll az egész. 

Visszatérve az osztályzásra. Mikor visszamentünk, épp akkor osztályoztak a tanárok a mi termünkben, biztos csúszás volt, vagy valami, ezért nekünk kint kellett állnunk a folyosón. Mindenki kékült-zöldült, izzadt, a körmét rágta stb. majd meghaltunk, mire végre kijöttek a tanárok. Berohantunk, de nem hogy nem találtuk meg az osztályzatunkat a rajzunk mellet, még az A4-es információs lapot is elvitték zsákmányul. A jegyet ezután 3 napig nem is tudtuk meg, amikor is végre kiosztotték őket egyesével. Az 1:5 rajzomat nagyon lehúzták, a studió tutorok mind bizonygatták, hogy ők nem is értik, hogy ez hogy lehet, ők biztos jobb jegyet adtak volna. Mindenesetre két B-t kaptam, az egyik megy az egyik modulba, a másik a másikba. Kicsit csalódott vagyok, pedig így is az 5. legjobb jegyet kaptam a 16os skálám.

ZN.

Ködös Albion

Esős oktober

nem időjárás, hanem

lélek állapot.

(Erzsébet napi pályázat haiku-ja asszem még tavalyról :D)

Gondoltam, hogy írok egy kicsit az angol időjárásról, hogy eloszlassam a tévhiteket. Nem esik annyit, amennyit gondolnátok, hogy esik. Najó  igen. De azért mégsem olyan vészes a helyzet, mert bár szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne borult az ég, de olyan nap is kevés van, hogy egyáltalán ne látnád a kék eget. Mondjuk úgy, hogy egy nap minimum ötször süt ki a nap s esik az eső, gyors egymásutánban. Ha reggel napsütésre ébredsz, ne bízz benne, hogy jó idő lesz. S ugyanígy, ha mondjuk úgy indulsz el otthonról, hogy esik lehet, hogy mire megérkezel süt a nap. Ez nyáron volt a legviccesebb, amikor körbevezettek minket Kingstonban,  s amikor elindultunk még nem esett, majd bőrig áztunk, s mire visszaértünk megszáradtunk a napon. Majd megint esett. Az időjárás majdnem annyira káoszos, mint a közlekedés. S eddig még annyira hideg sem volt, kabát nélkül, egy vastag pulcsiban, vagy zakóban vígan ellehettél egész nap, főleg hogy a suliban rendesen fűtenek. Persze így október közepére már mindez nem igaz, most már tényleg hideg van, s szemerkél a láthatatlan eső, ami olyan apró szemű, hogy szinte még nedves se leszel tőle. 

ZN.

Az X blokk

Most jöttem rá, hogy bár a helyről már írtam egyszer nagy vonalakban  a lakótársaimról akkor még nem tudtam annyit, hogy bemutathassam őket.

Azt hiszem a koliról már írtam egyszer egy behatóbbat, úgyhogy most csak annyit, hogy mi az X blokkban vagyunk, s azon belül is a 3-as lakásban. Hat lakótársam van, a szobák A-tól F-ig vannak számozva, enyém az F azaz a legkisebb szoba. Tényleg sokkal kisebb, mint a többi. De ez így rendeben is van, mert - mint kiderült- én kb. hetente 50 fonttal fizetek kevesebbet, mint ők.

A konyhát közösen használjuk, s takarítjuk az alábbi táblázat szerint:

Péntek reggelente jön Bina, a takarítónő ellenőrizni, s ha mindent rendben talál, akkor pipa, de ha nem akkor jajj nekünk, mert aki nem csinálta meg a dolgát, az veszít a depozitjából. Magyarul fizetni kell, ha lusta vagy takarítani. Amúgy iszonyat, hogy mennyire koszos az a konyha, esküszöm az egyetlen nap amikor valóban tűrhető mértékben tiszta, az a csütörtök este s a péntek reggel, mert amint megkaptuk a pipát, péntek délután már minden úgy néz ki, mintha mi se történt volna. Ezt nem panaszként mondom, én vígan eléldegélek a legnagyobb koszban is, a többiek meg csodálkoznak, hogy hogy birok mezítláb mászkálni a konyhában. Most mit mondjak, megszoktam, hogy házon belül cipő nélkül vagyok.

Najó, akkor talán menjünk szobaszám szerint.

A: Itt egy Pakisztáni lány lakik, Dalia, elsőéves építészhallgató, úgyhogy egymásnak szoktunk panaszkodni, ha A1-es méretben kell rajzolnunk valamiket. 

B: Norvég lány, Karina. Nem szereti a teaforralót, mert szerinte az nagyon baktériumos.

C: Karan, aero-space-valami gépész. Elvileg Kenyai, de nem hiszek neki, mert tiszta indiai feje van. Pedig még Kenyai rúpiát is mutatott, de akkor se.

D: Denis, elvileg angol, de félig török s franciául is tud. Neki van kocsija, s vidáman szállítmányoz mindenkit oda s vissza a Tescoba. Kicsit úgy vezet, mint a Marci... Ha útban vagyok neki, akkor általában csak felemel, s arrébb tesz... Azt hiszem amerikai focizik.

E: George, a lakás réme. Ő a legrendetlenebb, sose - vagy legalább is ritkán- mosogat, takarít maga után, s sokszor használja más cuccait, tojásait, üdítőjét . Egyszer felporszívózta a kiömlött kakaóját, s azóta használhatatlan a porszívó, mert olyan büdös. Mindenki őt szidja, s ha valami tönkremegy, azt mindig rá fogjuk.

F: Ez vagyok én. Magamat nem jellemezném, ha nem baj.

Érdekesség, hogy a kolesz kertjében iszonyat sok mókus van, s már kétszer rókát is láttam, este, hazafelé jövet. Egyszer alig 2,5 méterre voltam tőle. Kicsi, alig másfél macskányi, fakó narancssárga ijedt kis állatka, s nagyon gyorsan fut. Miután az ablakomat sose nyitom ki (ott az ajtó, s mindenkit kristálytisztán látok-hallok, aki csak az X blokkba lép) egy iszonyatosan nagy keresztespók költözött az ablakomba. Götterdämmerungnak hívom, aki nem tudja mit jelent, googlizzon rá. Ronda egy állat.

A szobámban állandóan muszáj-levennem-a-pulcsimat meleg van, pedig a radiátort már levettem kettes fokozatra. Nem mintha fűtene. A konyha pedig kész Hawaii. Kellemes változatosság a Szilágyihoz képest, hogy az itteni suliban valóban fűtenek, ami azt jelenti, hogy ha úgy tartja kedved spagettipántban vagy akár nyári ruhában is vígan el vagy napközben. S a könyvtár maga a mennyország... De erről majd máskor.

ZN.

Osztályzás

A csütörtöki Stúdión olyan bejelentést tett két tanár, akik ellenőrizni jöttek, amitől az órából hátralévő 2,5 órát masszív pánikkal, s zombi szerű fel-alá sétálgatással töltötte mindenki. Hétfőn pin up. Ami meglepő módon valóban azt jelenti, amit jelent: fel fogjuk tűzgélni a rajzainkat a falra, minket kizavarnak a teremből, s két tanár körbe megy, s leosztályozza őket. Ha valami hiányzik, akkor kapásból egyes. A gond csak az, hogy senkinek se világos teljesen, hogy mi a követelmény. De sebaj, nem jegyre megy. Ja, de igen.

Mindenesetre, asszem ez a követelmény:

 

Egy 1:20 arányú nagyonnemkézi rajz egy pontosan lemért dologról, s egy 1:100 arányú metszet. Esetemben ez egy 1:5 és egy 1:1 metszet. Ha a metszetet a kért 1:100 arányban rajzolnám, akkor az egész összvissz 2,2 centi hosszú lenne, s a tanároknak nagyítót kellene ragadniuk az osztályzáshoz, úgyhogy önkényesen úgy döntöttem, hogy annak semmi értelme se lenne. Remélem ezért még nem rúgnak ki.

A másik rajz egy miszerintünk szépen felhasznált anyagot kell hogy ábrázoljon. S itt is van egy kis félreértés, mert a 4 tutorunk 4 féleképp mondj, hogy a két rajz ugyanaz kell hogy legyen vagy sem? Vagy - esetemben, mert én ostoba mód ragaszkodtam ehhez a pálmához- lehet-e egy fát felhasználtnak tekinteni, vagy válasszak valamit az épületből?

(Ami azt illeti, én nagyon mérges voltam a tutorokra (kistanárok!!!!) mert bevittek minket egy pálmaházba, hogy 'tessék, válasszatok magatoknak egy anyagot!'. Kösz. Az osztály fele válassza a fémet a másik fele az üveget, mert ez az a két anyag, amiből az egész pálmaház áll. Ezért lettem passzív-agresszív s nem választottam egyiket se, hanem ezt a szép kis pálmát, s majd jól meg propagandálom, hogy miért is része a pálma a pálmaháznak, ha pedig nem tetszik rúgjanak ki. Vagy vegyenek fel okosabb stúdió tutorokat.)

Ami még hiányzik, s a hétvégén fogom megcsinálni, az egy dupla oldalas A4-es lap, 2 fotóval az anyagról, 50 szóval, hogy miért az választottad s a rajzaid beszkennelt verziójával (kérdem én: minek, amikor 2 centire ott lesz az élő változat?).

A jegyek pedig egy másik vicces dolog. Mivel 16 skálájú minősítési rendszerünk van. Minden jegyből van plusz, sima és minusz, pl. A+, A, A-, de egyesből 6 féle van :D F0, F1, F2 stb., s még nevük is van: Fail, Marginal Fail, Clear Fail, stb. Kicsit vicces.

ZN.

Tanulmányi kirándulás? Már megint?

Hétfőn újra ellátogattunk a Royal Gardenbe, azaz Kewba. Mivel két hete már jártunk ott, nagy meglepetést nem okozott, max. csak az, hogy nem esett.
Három csoportra osztották az évfolyamot, egyik volt az E mint Entrance, akik az első felét csinálták a Pálmaház első épületének, volt a C mint Central, akik a második felét csinálták ugyanannak az épületnek -s igen, sok bonyodalmat okozott s fog még okozni az, hogy hol a fele annak az épületnek- s volt az O mint Oktogonal, akik a nyolcszögletű részét csinálták a pálmaháznak. Minden csapatban a tutorok kiválasztottak két embert vezetőnek, az én csoportomban én lettem az egyik vezér meg egy kínai fiú. El se tudom képzelni, h mi alapján választottak, de elvileg a rajz skillek miatt..

a kép baloldalán van az az épületrész amit majd meg kell maketteznünk

Mindenesetre elkezdtük a dolgot, a tutorok pedig felváltva piszkáltak, hogy fogjam össze a csapatot... Alig pár óra alatt sztem mindent lemértünk/rajzoltunk stb. mindent amit kellet, s miután elkértem mindenki facebook nevét, el is indultunk kifelé. Csatlakoztam két lányhoz abban a biztos tudatban, hogy ha egyedül kísérelnék meg kitalálni, örökre ebben a kertben bolyonganék. Először meglátogattuk ezt az épületet:

Majd eltévedtünk. Egészen konkrétan egy teljes órát bolyongtunk, mire megtaláltuk a kijáratot. De legalább voltunk a treetop walkaway-en, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy lombkoronaszinten lévő magaslati járdát.

 Mire hazaértem olyan fáradt voltam, hogy csak na. Főleg, mivel a 65 busz amivel kewból jöttem dugóba került, s a Uni busz amire átszálltam nem egyenesen Seething wellsbe ment, hanem körbejárta az össze kampuszt és kolesz mire oda jutott. Majdnem ott aludtam el.

ZN.

FIGYELMEZTETÉS

Ha nem hagyjátok abba a helyesírási hibáim kijavítgatását különböző multimédiás eszközökön keresztüli piszkálással fűszerezve NEM ÍROK TÖBB POSZTOT! Világos?

ZN.

MCM Expo, avagy miért fog utálni a húgom?

Rögtön aznap amikor megérkezett a pénzem megvettem és kinyomtattam a jegyemet az idei londoni MCM Expora. Hogy miért? Annak számos oka van, ami erősségi sorrendben a következő:

1. http://www.mcmbuzz.com/2012/09/24/matt-smith-attending-october-mcm-expo-full-details/

Ez a mindent elsöprő érv, az egyetlen dolog, amiért ha kell nem eszek egy hétig, csak hogy elmehessek az Expora. Ott lesz A Doktor. Az egy másik dolog, hogy Matt Smith nem a kedvenc színészem, s a stábot se szeretem kifejezetten, de mégis. A BBC az BBC. Sőt, ha ügyes vagyok, talán még aláírást is kapok attól az embertől akiről sose hittem volna, hogy a TV képernyőjén kívül bárhol is látom. 

2. Már régóta el akartam menni egy ilyen őrületre, mert sok vicces dolgot hallottam már felőle, s kíváncsi vagyok milyen lehet. Az, hogy Angliában megyek el egy ilyen találkozóra s nem Magyarországon, az csak növeli a fényét.

A jegy megvétele után a facebookon találtam sorstársat is - az egyik zenészt- úgyhogy már az is biztos, hogy nem egyedül megyek. Csak azt sajnálom, hogy nincs semmi őrült hacukám mit felvehetnék (a ruháim rejtélyes módon eltűntek a csomagból mire ideértek Angliába), úgyhogy ki fogok lógni a tömegből.

Ennek ellenére már alig várom, jövő hét pénteken megyünk (okt. 26), s azért remélem, hogyha hazaérek azért nem fejez le a hugom, amiért nem vittem magammal :D

ZN.

Jin és Jang

A Szerda szörnyű ellenben a Csütörtök csodálatos volt. Beigazolódott a világelméletem, amit tíz éves koromba gyártottam: ha valami rossz történik veled, utána törvényszerű  hogy valami jó fogy történni, s minél rosszabb a rossz, annál jobb lesz a jó.

Példa:
Szerdán el akartam menni vívni egy olyan helyre aminek még a nevét se tudtam, ellenben úgy eltévedtem, hogy még az esti vívásra se értem haza.

Csütörtökön azonban végre megjött a pénzem - épp időben, már csak 5 fontom maradt, s ebédre egy szalámis-sajtos kenyeret vittem magammal - úgyhogy kimondhatatlanul boldog voltam. Végre aktiválni tudtam a telefonomat, s most már eredeti angol számom is van. S mivel hihetetlenül szorgalmas vagyok (ahogy az előző posztban is ecseteltem) ezért még a Stúdión se kellet ötig ottmaradnom. Plusz vettem egy jegyet az Expora, sőt, még társat is találtam facebookon (az egyik zenész), úgyhogy még csak nem is kell egyedül mennem! De erről majd késöbb...

ZN.

Amikor unatkozom

Amikor unatkozom általában rajzolok. Ami mondhatni nem éppen egy hátrány ezen a szakon, ahol sokszor kapunk rajzolásbeli házit. (Ez olyan, mint az írásbeli, csak nem írni, hanem rajzoni kell. Egy tökéletes új szót alkottam!) Legalábbis azt hittem, amíg csütörtökön meg nem jelentem két tökéletes, befejezett rajzzal, ahogy azt kérték. A négy órás stúdió alatt, míg a többiek a rajzaikat készítették (amit mára kellet volna elkészíteni) addig én üveges szemmel kortyolgattam a vízalapú forró csokimat, s halálra untam magam.
Mindenesetre, amikor otthon unatkozom, ahol kéznél van a csodálatos toll és festék készletem, valamint egy nagy adag nyomtatópapír, akkor ezeket hozom létre:

A két narancs akkor készült, amikor kiderült h én leszek a "break out" designere, bár tudom, h sose fog megvalósulni, de azért jó móka volt..

ZN.

Óra helyett móka

 Kedden Reading helyett múzeumba mentünk. Mivel a Reading óra= a belső épitészet művtörijével, ezért elmentünk a Geffrye múzumba, ami nem más, mint a belsőépitészet múzeuma. Tizenegy szoba van benne, ami kronologikusan megy sorba a különböző stílusokon. Tehát a szoba numeró únó egy korai 17. századi volt, míg az utolsó szoba olyan bútorokat is tartalmazott, amivel múzeumon kívül is találkoztam már. Mielőtt bementünk volna, kaptunk egy feladatsort, s látatlanban választanunk kellet egy számot.  Ugye egyértelmű, hogy melyik számot mondtam? A nyolcat. Balszerencsémre a nyolcas egy unalmas, a barna minden színében pompázó györgy korabeli szoba volt, aminek egyetlen ékessége a gyönyörű szecessziós csillárja volt.


A múzeumozás után kaptunk egy rövid ebédszünetet, majd a tutor -Dr. David Lawrence, ha valaki nagyon kíváncsi a nevére- körbevezetett minket az East Enden, mert az állítása szerint ez a design forrópontja Londonban. Voltunk itt:

Ami nemtom pontosan mi, de egy iszonyat híres designer (Kingston tanulója volt) design boltja ami annyira designos hogy csak na. Miután mind a huszonpáran betódultunk oda, nem is maradt több hely a boltban, ahogy az alábbi illusztráció mutatni engedi:

Miután elmentünk, a tutor megsúgta, hogy az az ősz, szemüveges hapi, akit bemenetelünkkor láttunk eltünni egy ajtó mögött, az AZ a designer, aki többek között arról is híres, hogy nagyon szerény/félénk (shy).

Körbekutyagoltuk a helyet, s ezeket (is) láttuk:

egyszerűen imádom ezt a nyakláncot

ez egy iszonyat drága cipőbolt

ZN.

Hétfő: dupla jó

Hétfőn 6 órát vigadhattam át a kedvenc órámból: a Stúdióból. Bár, védelmére legyen mondva, egyre jobbak lesznek ezek az órák. Az első két órában féltűzgéltűk a rajzainkat a falra, hogy mindenki láthassa, s a tutorok egyesével mindegyikről elmondták h mit kellene javítanunk rajta. Megint elővillant pár csoporttársam nehéz felfogása, de legalább az enyémre azt mondták, hogy jó lett. Az ezt követő órákban mindenki csendesen javítgatta a rajzait, a tutorok pedig körbe járkáltak s tanácsokat osztogattak, akár kéretlenül is. Tehát rajzóra habbal, semmi különös.

a rajz

ZN.

Baker street 221/b

A hét hetedik napján korán keltem, mert az Orsiék meghívtak reggelizni a Bentall centerbe. Öt perc várakozás a buszmegállóban rádöbbentett, hogy hétvégén nem járnak a buszok, úgyhogy -meglepetés, meglepetés - sétálnom kellett. A folyó mentén gyalogolva különös dologra figyeltem fel: a Temzében emberek úsztak! S nem is csak amolyan lázadó tinik, hanem konkrétan egy hosszútáv úszó verseny résztvevői voltak. Persze nem tudhatom biztosan, de a narancssárga bojákból, a mellettük őrködő kajakosokból, az egyforma rikító zöld úszósapkából, a parton az úszókat követő nézőkből/családtagokból s a cél feliratból a pálya végén erre következtettem.
A Bentall centerben a Frank B-ben reggeliztünk, ami egy amerikai stílusú étterem. Ott egy akkora avokádós-baconös hamburgert kaptam, amibe csak akkor tudtam volna beleharapni, ha kiakasztható állkapcsom lenne. Aznap nem is ettem semmi mást, olyan jól laktam :D

Délután elmentünk a Baker street 221/b-be, azaz Sherlock Holmes Sir Arthur Connan Doyle által megjelölt lakóhelyére. (Mármint nem az Orsiékkal, egy Londonival :D) Habár az nekem kicsit gyanús, hogy az un. 221b két szomszédja nem épp a 219 és a 223 volt...
Aki még nem látta volna, így néz ki az épület:

A jobb oldalán egy kis ajándékbolt van, ahol meg lehet venni a jegyeket, s beállni a sorba. A biztos úr azért van ott, hogy limitálja az épületben tartózkodók számát. Amikor megláttam az ajtó előtt kígyózó sort, először elbizonytalanodtam, majd erőt vettem magamon: ugyan, láttam már Párizsban ennél hosszabb sorokat is! S igazam lett: itt csak fél-háromnegyed órát álltunk sorba, nem 3 és fél órát, mint az Eiffel toronynál.

A ház egy tipikus nagyon szűk, 3 emeletes dolog volt. Az első emeleten balra volt Sherlock szobája, amiben egy meglepően rövidke ágy volt. Ha Sherock ebben aludt, akkor vagy folyton lelógott a lába, vagy a filmek hazudnak, s kisebb volt, mint én, nem pedig egy égi meszelő mint pl. beedict Cumberbetch. Vagy bármelyik másik Sherlockot alakító színész. 

Holmes unatkozott

a kályhában igazi tűz lobog!

Az emeleten két szoba viaszbábukkal volt berendezve, amik SH kalandjait voltak hivatottak megörökíteni. Volt pár nagyon félelmetesen kinéző, pl. Moroarti bábuja, vagy a pasi akinek egy kígyó tekeredett a fejére. Volt a szobában egy hatalmas könyv is, amibe egy gondos kéz a Sherlocknak címzett leveleket ragasztotta bele. Ez volt minden levél közül a legeslegjobb:

zseniális

Végezetül pedig zárnék egy olyan képpel, ami gyönyörű lehetne, ha nem lettem volna olyan ostoba, hogy nem hozom magammal a fényképező gépemet, s emiatt a telefonommal kelljen fotóznom:

ZN.

A Meghallgatás

Nah, eleget izgultatok, s böködtetek h írjak a meghallgatásról, úgyhogy íme. Csütörtökön este hatra elmentem a Reg Bailey épületbe -ami az egyetem tulajdona, s a honlapon nagyon hangsúlyozzák h mennyire sokba került, s milyen király meg mindenféle díjat nyertek, amiért ennyire elkényeztetik a dráma tagozatos diákjaikat- s leültem az izgatottan csivitelő emberekkel tömött előszoba lépcsőjére. Kisvártatva behívtak minket egy nagy terembe, ahol mindenki kitöltött egy rövidke kérdőívet. Én a lap tetejére nagy betűkkel ráírtam, hogy DESIGNER (STAGE, SCENE, COSTUME ETC.) nehogy összekeverjenek a színészekkel. Nomeg, kifejezetten meg is kértek rá :D Ezután arra utasítottak minket, hogy vegyük le a cipőinket s alkossunk kört. Bemutatkoztak, s elmondták, hogy 4 rövid, 45 perces különálló színdarabról lenne szó, amit november első heteiben fognak előadni, s élőben közvetítik majd világszerte, merthogy ez valami nagy népünnepély, s Németországban, Szíriában, Görögországban meg még pár helyen ugyanebben az időpontban szintén ugyanezt fogják előadni. Vagy lehet h valami mást, ez még nem tiszta. S a jelenlévő kb. 50 emberből csak 2x4-et azaz 8 embert fognak alkalmazni, plusz a segítőket. Két rendező van, mindkettőnek fejenként 2-2 színdarabja, s minden színdarabban 2 szereplő játszik. Utána bemelegítésképp különféle játékokat játszottunk, pl. a fogócska egyik páros alfaját - amikor is nagyon megbántam, hogy harisnyába jöttem, mert csúszott, mint a fene- meg azt a tapsolós játékot. Majd kiosztottak papírokat, s párba kellet állni, hogy gyakoroljunk. Miután mi 3an maradtunk hátra, nagylelkűen felajánlottam a másik kettőnek h legyenek együtt, így nekem az egyik belső ember marad párnak, akinek kis gyakorlás után bizalmasan megsúgtam, h nem akarok színészkedni, én dizájnkodni szeretnék. Ekkor lefényképeztek, hogy a nevemet képhez tudják cstolni, és egy nagyon mosolygó lány beszélgetett velem egy keveset majd azzal az ígérettel, hogy értesítenek, haza is mehettem.
Az orrom előtt ment el a busz, úgyhogy megint sétálhattam hazafelé. Bárcsak itt lenne már a biciglim!

Amúgy meg örüljetek, hogy nem rögtön csütörtökön írtam meg a kalandjaimat, mert így az is hozzá tudom fűzni, hogy ma ezt a levelet kaptam:

Hello guys and dolls,

 

Firstly a huge thank you for attending our auditions this week for Theatre Uncut. I can speak on behalf of all at EVE when saying it was brilliant to witness all the talent Kingston has to offer and it is with regret that we cannot offer more than eight roles. However they are as follows:

 

(...)

 

The Break Out and Dalgety directed by Claire Weston,

 

Alex Kristoffy

Robin Kristoffy

John Bond

Roslyn Jones

 

Designer: Zsoka Erdelyi

Assistant Director: Hannah Scott

(...)

A nevem pedig ott szerepel, tehát, igen tisztelt olvasóság, megkaptam az állást.

ZN.

Szumma

Mivel már jópár napja nem írtam (nem, mert lusta voltam, hanem mert nem igazán történt semmi, s időm se volt), most gyorsan kiemelem az elmúlt hét legfontosabb történéseit.

Hétfőn tanulmányi kirándulásra mentünk, ami sajnos - vagy talán szerencsére?- nem hasonlított a Varázslatos iskolabuszra.

Kedden Reading óra volt, mialatt élet halál harcot vívtam egy nyomtatóval. Ő nyert. Tehát hivatalosan se tudom még használni az ottani nyomtatókat, a Macintoshuk pedig bármennyire is filigráns, olyan lassú, hogy a cseppkő növekedési sebessége hozzá képest olyan, mint a villám. Nagyon nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne tépkedjem ki a kábeleit egyesével, s vágjam a gyönyörű apple klaviatúráját a képernyőjébe.

Szerdán nem volt suli, helyette mentem a bankba, s megnyitottam a második számlámat is, ami nagyobb kamatozású, s amiről majd a szállást fogom fizetni. Utána elmentem a Pullingersbe s vettem akkora papírlapot amennyi hely összesen nincs a szobámba. A legrosszabb, hogy egy ugyanekkora rajztáblát is kell majd vennem, amihez semmi kedvem sincs. Komolyan, az A1, akkora, hogy egy hat tagú család kényelmesen megebédelhetne rajta!! S ennyi pénzből akár vehetnék egy rég áhított Kindle-t is...
Délután vívni voltam, volt ott még rajtam kívül 3 kardozó fiú akikkel elvoltunk, habár nagyon nagyokat csapnak, most is 4 lila folt büszke tulajdonosa vagyok. Odafelé és hazafelé is gyalogolnom kellett, mert a Uni busz csak nem jön időben, vagy épp az orrom előtt megy el, amikor menetrend szerint még lenne 15 perce a megállóban. ÚÚúú, de nagyon várom már az én kis biciglimet amit remélhetőleg kiküld az én kis anyukám holnap. Éljen, éljen!

Csütörtökön - azaz ma - két nem is annyira unalmas óra után jött a sírvaátszenvedős stúdió, ami most mintha nem is lett volna annyira rossz, mint az előző héten. Bár a tutorok még mindig nagyon bizonytalanok, s kis tanár jellegűek, a mai feladatnak legalább volt minimális értelme. A1-es méretre  rajzoltunk oktogonális oszlop alaprajzot, metszetet, mindent csupa-csupa vonalzóval, körzővel, szögmérővel stb. Tehát szabadkezi rajz, nem-nem. S most éreztem már nem először azt, hogy akinek van mindene, az feltalálja az űrben is író golyóstollat, de az oroszok visznek helyette ceruzát.. Magyarul: az angolok össze vissza vásárolnak mindenféle vonalzót, szögmérőt, 60 és 90 fokos vonalzót, stb. de nem tudják használni, én meg vígan megszerkesztem a 45 fokos szöget egy körzővel. A padtársamnak utána fél óráig kellet magyaráznom, hogy mi az a szakasz felező merőleges, s hogy kell  azt megszerkeszteni, de nagyon nem értette, úgyhogy feltételezem, hogy ez kimaradt az általános iskolai matematika tanulmányaiból...

Délután elmentem egy meghallgatásra, ami olyan izgi, hogy külön posztot érdemel, addig is izguljatok.

ZN.

Videót találtam!

találtam egy videót az idei Fesher's Feyre-ről, s gondoltam beklinkelem, hogy érezhessétek, kb. hogy milyen volt a hangulata. (Hátha a művészi leírásom nem adta pontosan vissza :D)

ZN.

Tanulmányi kirándulás? Jajj, ne!

Már amikor megláttam az órarendben, hogy tanulmányi kirándulás lesz október elsején, már akkor tudtam, hogy esni fog. Tegnap még a fejem is fájt, s ez megerősítette a gyanúm. És voilá, valóban esett. Meglepődtetek, mi? Mert én is.

Tizenegyre kellett a Viktória kapuhoz érnie mindenkinek (apropó, én nem értem, sztem sokkal egyszerűbb lenne, ha az egyetemen találkoznánk, s onnan mennénk tovább, úgy legalább mindenki időben odatalálna) s csoportos bérlettel mentünk be.

Odabenn általában csak az épületek belsejét csodáltuk. A nap nagy részét a legnagyobb pálmaházban töltöttük, különböző skeccseket és méréseket készítve a belső szerkezetről. Én voltam olyan elmés, hogy a tető támpillére tetszett meg, úgyhogy amikor mérésre került a sor, fel kellet másznom rá, amitől néhányan rosszul lettek. Öt körül bezárt az épület, úgyhogy akkor kizavartak onnan minket. Addigra már a nap is kisütött, mindannyiunk örömére. Kifelé menet csatlakoztam egy épitész csapathoz, s így még megnéztem egypár látványosságot mielőtt még elhagytuk volna a park területét. 

Még az esőben is látszott, hogy minden teli van madarakkal, hát még délután! Az udvaron ludak legelésztek, a fákon zöld papagályok káricsáltak, s még egy pávával is összefutottunk. Mókusból is rengeteg van, s nem nagyo félnek az embertől. A Hyde parkban láttam, ahogy egy ember a kezéből etette őket.

Hazafelé már nagyon fáradtak voltunk, de ez nem hatotta meg a Uni buszt, így is csak Surbitonig szállított, onnan gyalogolnunk kellett. S még így is jól jártunk, mert azt mondta a sofőr, hogy rajta kívül nincs más Uni busz az utakon. Ezt azóta se értem.

ZN.