érTED?

Múlt hét szerdán jöttek a bírók, hogy eldöntsék, hogy ki az az öt-hat szerencsés akinek a munkáját ki fogják állítani a Retail Design Expon Március 10-11.-én. 

Előző héten még úgy volt, hogy mindenki csak összeszedi amije van, berakja egy szobába reggel tíz előtt ahová tízkor bemennek a bírók, s maguk között eldöntik az eldönteni valót, majd kihirdetik tizenegykor. Ami végül is egész jól hangzott, mivel legalább nem kell az izgatottságtól akadozó hangon eldadogni az azelőtt már hatvanhatszor előadott mondókát. Csütörtökön kiderült, hogy a kismillió különböző méretű képeket 3-4 A2-es méretbe kellene belesajtolni. Kedden kiderült - miközben épp a munkahelyen voltam- hogy tíz helyett kilenckor jönnek a vendégek, úgyhogy mindenki rakodjon ki még ma este. Szerdán pedig miközben még javában otthon készülődtem reggel tízkor jött az sms, hogy hol vagyok, mert elő kellene adni. Persze rohantam, még jó, hogy csak öt percre lakom a kampusztól. Kiderült, hogy az előzőleg megbeszéltekkel ellentétben egyenként hívják be az elítélteket akiktől magyarázatot és válaszokat várnak. S még csak ki se hirdették az eredményt aznap, máig kellett várnunk rá. Hétvégén még rémálmom is volt arról, hogy nem csak én de senki a studióból nem került be a döntőbe, mert annyira nem tetszett nekik senkié se. Persze mint ma kiderült ez nem igaz, mert ötünket kiválasztották. A következő lépés az lesz, hogy ezt a sok szerencsétlen A2-t két A1-be, egy logbookba (füzet) és egy 400 szavas leírásba retaldáljuk február 17.-éig amikor kiválasztják az egy győztest aki megdicsőül s munkalehetőséget kap a Fitchtől. 

ÍM a győztes öt lap: 

(leírást most direkt nem mellékelek, mert épp az a lényeg, hogy a kiállításon magyarázat nélkül is meglehessen érteni)... (nagyjából)

ZN.

Warwick Kastély és Oxford

Való igaz, hogy eltelt már egypár hét mióta megjártuk Warwick kastélyát és Oxfordot, de még mindig jobb később megtudni, mint soha, nem? 

A napsütés ne tévesszen meg, meglehetősen hűvös idő volt.

A kastély belseje az egyik legfeldíszítettebb legtúristacsalogatóbb várbelső volt amit valaha láttam. A fenti képe a fő csarnok látható karácsonyi díszbe öltözve, lóbogó kandallóval a megfagyott látogatók legnagyobb örömére.

A belsőbb szobákban érintetlenül állnak a bútorok, szőnyegek, kárpitok függönyök és az emberek, mintha megfagyott volna az idő. Az emberek is? Igen, s a viaszfigurák mellé még végtelenített korabeli beszélgetésfoszlányok is segítenek felelevíteni a kastély életét. 

Itt-ott pedig vicces kis feliratok vidámítják az olvasni tudókat.

Még műkaják is vannak az asztalon! A kéregető kitömött medvéről nem is beszélve.

Az inas pedig most is teszi a dolgát- már ha a mellékelt táblácskának hinni lehet.  

A pávakertben pedig a páva alakúra vágott bukszosok mellet igazi élő pávák is lófrálnak, zöld pávaürülékkel borítva be mindent. De legalább nagyon fotogének:

A parkba még egy vadászmadár bemutatót is sikerült elcsípnünk ahol az idomár egy sast meg egy kis sólymot parádéztatott.

Mire megérkeztünk Oxfordba sötétedett, s minden zárt be. Úgyhogy leginkább csak kívülről láttuk a dolgoka. De így is szép dolgok voltak, főleg naplementében.

A sóhalyok hídja ;) Oxfordi kiadás, víz, rabok és börtön nélkül.

ZN.

Há áhhá!

Végre valahára beadtam! Vége van! Majdnem egy éve, hogy először elkezdtem foglalkozni vele, de ma a cukorka színű disszertációm végre elhagyta a laptopom melegét. Végül csak 26 lapos lett, 7775 szóval (ebben nincs benne a tartalom jegyzék, bibliography stb. mert azokkal együtt úgy 9000 oldalra rúg) ami meglepő módon meglehetősen eltörpült mindenki más 50 oldala mellett. Igen, azt hiszem egy kicsit túl kicsik lettek a képek, de erre csak akkor jöttem rá, amikor már kinyomtattam az egészet szinesbe, ami igencsak sokba fájt. Tehát inkább hagytam. A második akadály az összefűzés volt, mivel a kampusz könyvtárnak csak egy fűzője volt, s minden utolsóéves ma adta le a dolgozatát. Igencsak nagy sor állt ott. Mikor sorra kerültem persze kiderült, hogy a spirál amit vettem, hogy összefűzzem vele túl kicsi, úgyhogy ki kellett cserélnem eggyel nagyobbra- de abból már csak fehér volt, fekete nem. S bár inkább tört fehér volt, mint fehér, nem ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy a én zseni kitaláltam, hogy legyen a disszertáció hátlapja ugyanolyan színű mint a cím- ami a word által kitalált sötét magenta szín volt. Persze a boltban aztán csak egy kicsit világosabb árnyalat volt, de gondoltam, sebaj, close enough. Fekete spirállal még el is ment volna, de ezzel a tört fehérrel az eperszín a reggelizést kihagyó elmémnek haskordítóan cukorka képzetet idézett elő. Tehát sebaj, remélem, hogy akik osztályozzák szeretik a kreativitást.. és a cukorkákat.

ZN.