Más

Tehát holnap hajnali 2:30-kor kezdődik a móka. Alig 3-4 óra múlva beszállok a taxiba ami elvisz a buszhoz ami elvisz a repülőhöz ami elvisz Berlinbe.
A repülő 6:30-kor indul szeretett  repteremről, a Lutonról. A busz 3-kor indul a Penhrym-ről, a taxi pedig 2:30-kor indul innen.
Nagy kaland, majd meglátjuk mi lesz belőle.

Más.

Most hogy kaptam akvarell festéket, s egy könyvet akvarell rajzokkal, belevetettem magam az akvarell művészetének elsajátításába, s két kiemelkedő művem eme kategóriában a következő:

Más.

Ma a piacon egy kis sátorban egy fázós ámde nagyon beszédes bácsitól beszereztem életem első Red Dwarf Dvd-jét amire már kb. 2006/7 óta fájt a fogam. A sátor egy teljes sarkát a régi Doctor Who évadokat tartalmazó kazetták töltötték ki, majd elsírtam magam, hogy már nincs működő VLC lejátszónk.

Más.

Had fejezzem be ezt a bejegyzést egy meglepetéssel:

Boldog szülinapot Mimi!

Habár itt még nincs 25.-e.

ZN.

Diákhitel 2.angol

Az indexen megtaláltam az angol diákhitel pontos leírását, rémüldözzetek mind:

"Az angol diákhitel

Évente kb. 1,1 millió forint a tandíjam, - írja egy cambridge-i hallgató. - De az utánam következő évfolyamoknak már 3 millió forint. Ezt teljes egészében fedezi a tandíjhitel, amit az angol állam ad, és 1,5% körül mozog a kamata. A visszafizetés viszont nagyon kedvező. Attól függően, hogy melyik országba megyek dolgozni, meghatároznak egy fizetési küszöböt. Ha a küszöb alatt keresek, akkor nem kell visszafizetnem semmit, egyébként pedig a küszöb feletti fizetésem 9%-át kell visszafizetnem az angol államnak. Ez a küszöb Angliában havi kb. 550000 forint (utánam jövő évfolyamoknak már 740000 forin), ha Magyarországra jövök dolgozni, akkor havi 330000 forint (illetve 440000 forint). Ez így tök normális, mert aki szegény, annak nem kell fizetnie, aki pedig Magyarországon több mint félmilkát keres, nyugodtan kifizethet havonta pár ezer forintot a taníttatásáért."

Update

Hölgyeim s uraim, a majdnem nyolc órás híreinket hallján nem egészen élőben majdnem Londonból.

Megvan az új órarendem, s ezúttal olyan nagylelkűek voltak, hogy egészen nyárig megvan hogy mit fogunk csinálni.

Hírek kettő: meghirdették az általam oly régóta vágyott könyvtáros segéd állást amire jelentkeztem azonnal, s egy másikat is heti egy napra jó pénzért, valami divat-ruhaárusi posztra, majd meglátjuk, hogy szeretnek-e engem.

Hír három: új lakótársunk van! Mondjuk már egy jó ideje... Még a reading week alatt vettük észre, hogy bár a lámpa ég George szobájában, már napok óta nem látta egyikünk se, úgyhogy -mivel nyitva volt a szoba ajtaja- óvatosan benéztünk, s azt vettük észre, hogy az egész teljesen üres. Két forgató könyv lehetséges: kirabolták vagy elköltözött. Másnap a recepció megerősítette, hogy az utóbbi történt, úgyhogy onnantól kezdve izgatottan vártuk az új lakótársat, s amíg meg nem érkezett élveztük, hogy a hűtőben lévő öt polcra öt ember jut. Úgy két hét múlva -amikor épp bevásárló körúton voltunk Kingstonban- egy izgatott sms érkezett az otthon maradt norvég lakótársunktól: Gyertek gyorsan haza itt az új lakótárs a családjával! Most mit csináljak? Rögtön visszafordultunk, s ahogy a busz jött, úgy haza is mentünk. Csakhogy a busz sokat késett, s mire hazaértünk már csak az izgatott norvég lány maradt a konyhában, aki gyorsan leírta az új lakótársat s a történteket. Pl. azt, hogy megpróbált beköltözni George egykori konyha szekrényébe  amiről azt kell tudni, hogy én is megpróbáltam beköltözni, de a szag, az eltűnhetetlen szag elűzött. Komolyan, az a szag nagyon durva  egyszerűen leterít, ha kinyitod a szekrényke ajtaját, s hiába pucolod ki számtalanszor, s fújod teli mindenféle szagosítóval úgy egy-két óra múlva a Szag visszatér. Sőt, a reading week allatt kezdett kijönni a szekrényből s a környezetét is megfertőzni. Nos, a szagot végül legyőzte az új lakótárs apja, s azóta a szekrény mélyébe költözött, s nem is hallottunk felőle. Hivatásos takarító. A fia pedig statisztikát tanul, indiai de itt született s él, s él-hal a protein shakeért s az egészséges életmódért.

Mára ennyit, bár úgy érzem, hogy valamit elfelejtettem...

ZN.

Let the snow begin!

Az angolok igencsak furcsán állnak a hóhoz. Alig esett egy napja, amikor az egyik lakótársam azzal jött haza, hogy miközben írták a tesztet, a tanár bejelentette, hogy bezárták az egyetemet a hó miatt, úgyhogy ha készen vannak, menjenek haza, míg a másik lakótársam korábbi vonattal ment haza hétvégére, mert félt, hogy a többit törölni fogják. Amikor én hazaértem, mindenki a kertben volt s hógolyózott, az egész Seething Wellsben nem volt egy folt szűz hó. Sőt, valakik a sarokban még iglut is építettek. Csak hárman voltunk otthon, de a norvég lány azt mondta, hogy majd ha még holnap is esik a hó, akkor talán kimegy, s megnézi közelebbről, de addig is ő jobban szereti bentről, a jó melegből nézni a hó esést, úgyhogy a kenyaival mentünk ki, akinek ez volt élete első havazása. Mindenre megtanítottam, amit érdemes tudni: hóember, hóangyal stb. Amúgy nagyon fura, ahogy az utcán mész, esernyős emberek ezrei jönnek veled szembe, s mindenki az eresz alatt megy, mintha esne. Sőt, komolyan mondom, esőben nem ennyire finnyásak az angolok. Nem tudom, de otthon valahogy úgy van, hogy hó ellen nem szokás esernyőt használni, max. leporolod magad ha bemész valahova. Valószínűleg nekik ez az elképzelhető legrosszabb égi csapás ami jöhet, úgyhogy ha jön, bezárni a sulikat, s csak ratrakkal közlekedni.

ZN.

Hó, igazi hó!!

Ma amikor felébredtem arra, hogy valaki nagyon dörömböl a blokk ajtaján, nagy nehezen kihámoztam magam az ágyból s kicsoszogtam a konyhába a reggeli betevőmért, ahogy kinéztem az ablakon majd kiugrottam a böröből. Havazik! S nem az a nyamvadt kisszemű-azzonnalelolvadó izé, hanem igazi nagy hópihék s már az egész udvar hófehér tőle. Imádom.

ZN.

Anglia vs. Hó

És igen, ma havazott kérem szépen! Azért azt nem mondanám, hogy sokat, s azt se, hogy számottevően, de hónak hó volt.

Épp álmosan ültünk a studioban, amikor valaki felkiáltott, hogy havazik! Mindenki az ablakhoz, mire borúlátóan megjegyeztem, hogy ez biza nem fog megmaradni. Ciprusi lánynak ez volt élete egyik első havazása, hát nem tartott sokáig. Pár perc múlva kinézek az ablakon, hát már el is állt. Legközelebb a tanár kiáltott fel, hogy jé, hó, s lám, megint csak havazott. Dilis ez az angol időjárás. Mire kiértünk a buszmegállóba a havazás természetesen esőzéssé változott. De azért drukkoljunk, lehet még itt hó, szombatra még az égiek is havat jeleztek.

ZN.

A Második

S ím, imáim nem leltek meghallgatásra, hajnali 1:35-kor megint csak a tűzjelző fülbemászó dallamára ébredtünk. Ezúttal jó kislány voltam, s első szóra kimentem, magam köré csavarva a plédemet. S bár ez múltkor elég volt, most valahogy lehűlhetett az idő, mert majd meghaltam olyan hideg volt odakinn.

Mint utóbb kiderült meg is fáztam, mert azóta a nyirokcsomóim úgy megdagadtak, hogy konkrétan látni lehet a különbséget, s a nyelés annyira fáj, h inkább nem is nyelek. Mivel nem vagyok bejelentve orvoshoz a gyógyszertárosokra bíztam az életem, ma másodszorra mentem vissza, mert első alkalommal nem vettek teljesen komolyan, egy egyszerű megfázás gyógyszert adtak. De a mostani már jobbnak tűnik, s még használ is, csak épp halálosan álmosít. Végig néztük a körzet összes orvosát, de zárva vannak hétvégén, s az Egyetem orvosa is zárva van, a Surbitoni kórházat épp felújítják, a Kingstoni kórház pedig olyan messze van, hogy inkább éhen halok, minthogy kitaláljam hogy buszozhatok el odáig. De én bízom a gyógyszerészekben, ők elég képzettek errefelé. Ha kihúzom hétfőig, akkor meg elmegyek az egyetem orvosához.

Kész, végeztem a tűzriadóval, legközelebb akkor se megyek ki, ha valóban ég a ház, inkább veszek egy füldugót.

ZN.

Portfolio

S ím a portfoliom lapjai, megjelenési sorrendben, meglehetősen rossz minőségben. Lehet szavazni, hogy kinek melyik a kedvence ;)

ZN.

...And I saved the day

Új szenvedélyem van: a sajtok.

Ezt csak gondoltam úgy érdekességképp osztom meg veletek, de hírértéke nagyon nincs, úgyhogy új hír: befejetem a portfoliómat végre. Per pillanat épp a suliban ülök, mivel annyira izgultam a leadások miatt, hogy egy órával korábban jöttem be, h legyen időm leadni az esszét is még mielőtt a portfoliót kéne leadni. A leadási idő 2-4-ig terjed amúgy. S a terem eddig teljesen üres volt, de most hogy közelítünk a kettőhöz egyre több itt az építész. De mindenki bizonytalan, senki se tudja, h mit kéne kezdeni a portfoliókkal, hagyjuk-e csak itt így simán vagy mi a szösz.

Egy óra múlva:

Oké, ott hagytam abba, hogy ott ülünk, s mindenki bizonytalan. Ezt a bizonytalanságot megunva lementem a student office-ba, hogy megkérdezzem, hogy mi a szösz, s erre azt felelték, hogy bár mindenkinek azt írták e-mailban, hogy a 402-es terembe kell leadnunk, valójában a studio 7-be kellene lennünk. Oda is mentem leellenőrizni, s két nagyon unatkozó lányt találtam ott egy teljesen üres terembe, akik megerősítették az információt. Így hát felmentem a 402-esbe, ami azóta még inkább megtelt emberekkel, felálltam a pódiumra, s elkiáltottam magam h "emberek, rám figyeljetek! Mindenki le a studio 7-be!". A terem pillanatokon belül kiürült, s a többség sikeresen leadta a portfolioját a studio 7-ben. Csak a későkkel nem tudom, hogy mi lesz.

u.i.: csak vicceltem, tudom mi lett a későkkel, mert visszamentem figyelmeztetni őket is. De addigra a terem teli lett kurzus és modul vezetőkkel, valamint a student officosokkal, akik összezavartak mindenkit azzal, h elkezdték a studio 7-ből áthordani a papirokat a 402-őbe, hogy az e-mail és a valóság egyezzen.

S így mentettem meg a napot.

Super ZN.

Az első

Kilencedikén hajnali 2:47-kor hirtelen felriadtam. S alvási nehézségeimmel nem voltam egyedül: az egész blokk talpon volt 5 percen belül.

Igen, már megint tűzriadó volt. Ugye említettem már, hogy mennyire örültem, hogy eddig még nem riasztott éjszaka sohasem? Nos, most már nincs okom örömködni. Azt tudni kell, hogy a tűzjelző hangja olyan, mintha a füleden keresztül egyenesen az agyadat erőszakolná meg, s mivel az én szobám a legkisebb, a leghangosabb is. Első gondolatom az volt, hogy: ugye most viccelnek, s nem kell kimennünk?! Próbáltam a fejemre húzni a párnát, de vajmi kevesen segített, úgyhogy egy pokrócot magamra csavarva kitámolyogtam a konyhába, mivel ott sokkal halkabb a riasztó. Kisvártatva a nagyon álmos s zavarodott lakótársaim is csatlakoztak hozzám, s odakinn is nőtt a tömeg. Rövid töprengés után úgy döntöttünk, hogyha megtalálnának minket a security emberek miközben a tűzjelzőket ellenőrzik, nagyon csúnyán néznének, úgyhogy kimentünk mi is. Balszerencsénkre a security emberek addigra már az ajtóban álltak, s nagyon csúnyán néztek miközben kisompolyogtunk mellettük, s olyasmiket kiabáltak, hogy 'emberek, ostobák vagytok? Ha megszólal a tűzjelző, ki kell menni azonnal!'. Mintha nem tudnánk vészhelyzet esetén kimászni az ablakon. Mindenesetre kinn jó idő volt -esett- s nagyon morcos, nagyon álmos emberek álltak körbe-körbe. Összefutottam a ciprusi lánnyal s a lakótársával aki szintén csoporttársam, s kiderült, hogy neki ez az első éjszakája itt. Isten hozott újra itthon, nesze neked tűzriadó.

ZN.

Második felvonás

Január elsején szállt fel a gépem Anglia felé, csakhogy valami hiányzott róla aminek nem kellett volna: én. Mivel én történetesen épp otthon lábadoztam 38,5 fokos lázzal.

Ennek nem így kellet volna történnie, de hát ez van. Negyedikére vettünk egy repjegyet visszafelé, addig otthon pilledettem. Másodikán konkrétan körülbelül 4x hagyhattam el az ágyamat, de legalább volt időm írni az esszémet, aminek az elvárt 1500 szónál sajnos jóval többje volt, s az ideális 50-50%-os asszírokról s egyiptomiakról szoló rész aránya valahogy 97-3%-ra billent, természetesen az egyiptomiak javára.
De legalább otthon voltam, dolgoztam, s jókat ettem.

A szünet összességében - mint fajtájának többi példánya - rövid volt. Hiába igyekeztem minden másodpercet beosztani, s időmet megosztani a család-másik család- barátok- házi feladat között, valaki mindig elégedetlen maradt, ahogy én is. Bár a váratlan Norovírus a kb két hetes szünetet megnyújtotta egy kb három hetes szünetté, egy hetet el is vett azzal, hogy 28.-a estéjétől fogva periódikus rendszerességgel belázasodtam, s ha nem vízszintesben voltam, akkor minden porcikám igyekezett meggyőzni arról h feküdjek visssza.

Az otthon minden előnyét kiélveztem: azt, hogy nem kell takarítani, mégis tiszta a konyha, hogy nem kell se vásárolni, se főzni, mégis van mit enned, s sokkal jobb minőségű, mint amit te bármikor is el készítenél, hogy elférsz a szobádban, még ha kupi is van s mind közül a legjobbat: a fürdőkádat, ami nélkül ember nem tudom hogy élhetne a földön télen.

Habár meg kell állapítanom, hogy itthon valóban hidegebb van, mint ott. Sokkal. Mikor leszálltam a gépről éjnek éjjelén, úgy fotóztam a havas dombot, mint egy ázsiai szubtrópusi turista aki még sose látott ilyet. Amikor 23.-án arra keltem, hogy havazik, gyönyörömben majdnem elájultam. Nem is esett többet, sőt, estére még az is elolvad ami volt. Nesze nekem hó.

Az esti sétarepülőzés egy kéj volt, főleg, hogy egy kerek órát késett a gépem. Mindenesetre este repülni tényleg nagyon szép, ha nem leszek lusta, majd rakok is fel rossz minőségű képeket arról a tájról, amihez foghatót nem gyakran látni. Ott fentről nem látszik más, csak a házak-kocsik-utcalámpák fénye, ami pontokból rajzolja ki a város s a környező falvak térképét, amiket lüktető fényszalagok kötnek össze, mint a faleveleket a nedv szállító erek. Azt hiszem sejtem, hogy honnan szedhette a designer az Avatar látványtervét..

Visszafelé amikor jöttem, épp ment le a nap, gyönyörű volt, mint egy képeslap. Csak ne kellett volna annyit sorban állni. A kézipoggyászomat feladtam, mert a személyzet azt állította, h túl sok az ember, s ingyen feladhatom ha akarom, így minden értéket kikapkodtam belőle, s benyomtam az újonnan szerzett hatalmas bőröndöm mellé. A repülő út jó volt, az újonnan kapott kindle-met olvastam, s félúton kértem a személyzettől egy üres poharat s kotyvasztottam magamnak egy flektort a wc-ben, mert úgy éreztem, mint a mesében a nádszálak, 'flektort, flektort, vagy meghalok!'. Utána már jobb volt, a mellettem ülő nőtől mégy egy csokit is kaptam a jó viselkedésemért.

A reptéren kis várakozás s hosszas keresgélés után megtaláltam a lakótársamat - azt amelyik autóval rendelkezik- s hazavitt egyenesen Seething Wellsbe, ahol ennek örömére közösen elmentünk a Nandos-ba, a többi, eddigre szintén megérkezett lakótársammal. Tehát újra itthon, fel a függönyöket, kezdődik a második felvonás.

De azért a telefonokat kéretik kikapcsolni, s a popcornt nem szétszórni.

ZN.