Sok víz lefolyt a Dunán

Már kezd elcsépeltté válni, hogy 'hű de rég nem írtam már' de hát ha így van.. Na mindegy, akkor ezennel megkísérlem az elmúlt 4-5 hónap eseményeit dióhéjban összefoglalni.

Május vége

Nagy-nagy hajtás le kell adni a diplomamunka monographját (A3) és a logbookját (A4) kinyomtatva, szépen összekötve. Ez a kötés nagy munka, már nem mintha bárki kézzel csinálná, de maga a tény, hogy a leadási határidő előtt jóval kell kész lenni, hogy legyen még idő összeköttetni sok embert taszított már teljes idegösszeomlásba. De engem persze nem, mert én előre tervezek s általában legalább egy nappal a határidő előtt kész szoktam lenni, míg a legtöbben még aznap nyomtatnak/köttetnek. Péntek volt, gondoltam elmegyek a Mailboxes-ba megnézni mennyiért is csinálják a kemény kötést. Gondoltam- ott a hétvége, hétfő s kedden kell leadni a cuccot, három nap,  hétvégén még van időm dolgozni, hétfőn pedig köttetek. Ahogy ott csevegek az eladóval kiderül hogy hétfő munkaszüneti nap- minden zárva lesz. Pánikba esem, hisz ők meg mindjárt zárnak s hétvégén sincsenek nyitva, mikor fogom összeköttetni? Végül kedden köttettem, 7:30-or nyitásra mentem, hogy én legyek az első. Este öt volt a határidő, de nem szeretek kockáztatni.

Június eleje

Most hogy vére leadtunk mindent az év végi kiállításon/kipakoláson dolgozunk, megpróbáljuk a a gyenge 30-40 oldalas monographokat 3-4 a2-es oldalba összezsugorítani. Nem nagyn megy, mindenki a dmw-ban ül egész nap és bámulja a képernyőt. Időközben pedig új lakás után kell néznünk mert ott ahol vagyunk nem maradhatunk- ott csak kingstonos diákok lakhatnak. Ez a lakásbérelés nagy munka, a piac telített s olyan hogy jó ÉS olcsó lakás nincs. Az olcsó lakások mind kis lyukak, a stúdiók legfőképp. A legtöbb helyen az ágyban ülve megfőzheted az ebédet, a zuhanyzó pedig a szoba sarkából van lekerítve. De ezek még a jobbik helyek, láttam olyat is ahol nem volt tűzhely, csak egy mikró a tetején egy főzőlappal. Miután kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó az ágyból főzni, nagyon lecsökkentek a szóba jöhető helyek. Mondhatni egy olyan helyet találtunk csak ahol a konyha külön volt, le is akartuk foglalni, azt is mondták, hogy oké, majd négy nap után a közvetítő azt mondta, hogy a tulaj úgy döntött, hogy inkább nem akar diákokat. De volt olyan is, hogy már a ház előtt vártunk a közvetítőre. hogy megmutassa nekünk belülről, amikor felhívott minket, hogy most vitték el, úgyhogy nem is mutatja meg. Nagyon dúrva mi van itt, minden külföldi aki itt tanul/dolgozik csak bérelni akar, s emiatt a tulajok azt csinálnak amit akarnak s akár a legkisebb odút is drágán kiadhatják, mert tuti lesz olyan harmadikvilágbelikeleteurópai aki kiveszi.

Úgyhogy hazamentem, s a lakótársamra bíztam a lakáskeresést. Végül szerencsénk volt mert találtunk egy szép kis egyszobás lakást nem is olyan drágán (850 havonta) Malden manorben. Én látatlanba egyeztem bele a lakásba, mert az, hogy külön konyhája van, meg még fürdőkádja is(!) az nekem elég is volt.

Aztán a lakáskeresés mellet- mondjuk már korábban is- ösztöndíjas belsőépítészeti kúrzusokra jelentkeztem. Persze csak egy hely volt ami igazán számított -Westminister, mevel ez az egyetlen egyetem ajánlott teljes tandíjtérítést. Mindenhol máshol max 1000 fontot engedtek el ami persze semmit se segít egy 7000 fontos tandíj esetében. Tehát jelentkeztem, fel is vettek. Aztán jelentkeztem az ösztöndíjra, s vártam, hogy mit jeleznek vissza. S csak vártam,vártam majd június végén írtak, hogy bocs nem, s ne is jelentkezz ezután két évig. Úgyhogy lemaradtam az MA-ról idén, jövőre majd újra jelentkezem, itt is, s otthon is a képzőre. Addig is már megvan a lakás, ki is fizettük, úgyhogy visszamegyek angliába egy évet dolgozni.

Szeptember

A hosszú nyár után újra visszatértem, munkát keresni. De hiába küldök ki naponta 4-5 CV-t, senki se ír vissza...

ZN.

És már majdnem...!

Már majdnem vége. Dereng már a fény az alagút végén, mert ma leadtam az A3-as és A4-es verzióját a portfóliómnak! S szigorúan véve csak ez számít, hisz csak ez lesz osztályozva. Az A2-es lapok amiket holnap kell beadni csak a külsős tanfelügyelők szórakoztatására, na meg az év végi nagy kiállításra/kipakolásra kell. Mindenesetre mellékelem az A3-as verziót (ha nem hangyaméretűben szeretnéd megnézni kattints rá s teljes képernyőre vált).

Hipp, Hopp

London külvárosában meglepően sokkal nagyobb a vadállomány, mint Budapest belvárosában. Najó, talán nem olyan meglepően. Mindenesetre az biztos, hogy nappal nagy esélyed van mókusba -vagy a nagyobb parkokban- szarvasba futni. Este pedig ki se kell mozdulnod otthonról- sőt még nagyon akarnod se kell- s házhoz jön a róka. Két napja valaki (talán egy frusztrált pizza futár) a járdán hagyott egy fél pizzát, dobozostul. Este amikor behúztam a függönyöket akkor vettem észre, hogy épp egy róka lakmározik a pizzából, de még mielőtt a fényképezőgép után kaphattam volna, egy autó elriasztotta, s elszaladt, szájában a fél pizzával. Tegnap pedig -úgy éjfél körül- fura hangok jöttek kintről- először, mintha egy kismacska nyávogna, utána pedig mintha egy részeg tinilány sikoltozna, úgyhogy kinéztem. Mint kiderült az egyik róka hívta másikat, majd mindketten besurrantak a kerítésünk alatt a hátsókertbe. Ezúttal kezem ügyébe volt a gép, így amikor kijött az egyik lekaptam. Mondjuk nem mintha olyan nagy szám lett volna, mivel gyakorlatilag amikor meglátta a vakumat, egyenesen az ablakom alá sétált, s leült pózolni. Addig maradt amíg egy részeg férfi nevetéshez hasonló hang vissza nem hívta oda ahonnan jött.

ZN.

Monograph

Ime az egyik a három 'monograph'nak nevezett A3-as füzetből.



ZN.

Az utolsó hajrá

Most hogy mindenki többé-kevésbé kipihenten megérkezett a tavaszi szünetről s még a studiónkat is felújították és fehérre mázolták- belecsapunk a lecsóba. Ezen a héten pénteken lesz az első nagy leadás- a 3A méretű monographokat adjuk le. A monograph az egy-egy projektet bemutató füzet/könyv formába összekötött kisméretű portfolio. A tavalyi kettő s az idei Ted Baker projektről kell csinálnunk ilyen füzeteket (ez összesen 3) most péntekre. Később majd a fő munkáról, a Birminghami projektről is kell majd egy ilyen füzetet csinálnunk. (Meg egy kisebb a4-es méretűt is ahová nem csak a munkánk krémjét, de a sketcheket, rajzokat meg a holtágakat is bele kell raknunk, ezt hívják ők Logbook-nak.) Eztán készülünk majd a Május 14.-ei Bemutatásra- itta a Birminghami projektet kell előadnunk a zsűri előtt- és a 26.-ai leadásra ahol az A2-es portfoliot, A4-es és A3-as füzeteket s a modellt kell leadnunk. Tehát munka az van :) Ja és munkám is van közben, az interneten találtam, s 3Ds modelleket kell készítenem rá. Úgyhogy ne legyetek mérgesek ha mostanában nem sűrűn írok majd. (Tudom, tudom, nem mintha eddig sűrűn írtam volna...)

ZN.

Miért nem írsz mostanában?

Tudjátok miért nem írok mostanában? Mert bár még midig a fejetlenség felsőfoka uralkodik az egyetemen, már annyira mindennapossá vált, hogy szinte fel se tűnik. Csak a legutóbb amikor a design statement miatt mentem konzultációra történt ilyesmi. Miután tíz perccel az időpont után (s egy konzultáció olyan 15 perces) se érkezett meg a tanár, visszamentem a studióba, hogy megkérdezzem a többieket, hogy most mi van, s útközben észre vettem egy ablakon keresztül, hogy a tanár épp egy órát tart. De sebaj.

Itt még mindig nagyon hideg van, a tavasz néha bekukkant, olyankor egész jó az idő, de hétvégére persze mindig visszajön a zimankó. Időközben elkezdtem keresni és jelentkezni különböző MA kurzusokra. Nem sok olyan egyetem van aki ösztöndíjat ajánl belsőépítészeknek, de azért akad egy-kettő. A legnehezebb része a personal statement megírásán kívül a két ajánló levél beszerzése volt, mivel a kurzusvezetőm istene a halogatás.

Időközben pedig bekövetkezett az Ratail Design Expo, ahol valóban kiállították a munkáinkat- s kiherdették a nyertest aki nem én lettem. Ím tehát a végeredmény amit kiállítottak:

Az előző öt lapot először háromra majd kettőre kellett szűkíteni, úgyhogy ez lett belőle.

ZN.

Design statement

Nem sokat kellett gondolkoznom azon, hogy mit kezdjek az épülettel: ez az utolsó lehetőségem, hogy azt tervezzek amit csak akarok idén, úgyhogy azt tervezek amit mindig is akartam: egy színházat. persze az a baj, hogy az épület egy kicsit túl kicsi ahhoz, hogy beleférjen egy normális méretű színház, úgyhogy végül egy kissé flexibilisebb többféleképpen felhasználható előadó tér lesz a középpontban, a pincében öltözőkkel,  mellette egy bárral s felül irodákkal és próbahelységekkel. Ezt majd bővebben kifejtem később, de egyenlőre minden folyton változik.

Másik feladat egy 'design statement' írása amit március 30.-án kell beadni majd. Egyenlőre egy óránk volt csak ahol kábé elmagyarázták, hogy miről szól, s hogy mihez kezdjünk vele, majd megnyugtattak, hogy az elkövetkező hetekben lesznek további órák ahol mindent megbeszélünk. A következő héten a tanár nm jött be órára. Valószínűleg beteg lett vagy valami, de az biztos, hogy nekünk elfelejtettek szólni, hogy elmarad az óra. Habár az is lehet hogy meglépett a tanár mert hogy azóta színét se láttuk, pedig az órarend szerint úgy 2-3 workshopunk lett volna vele. Az e-mailjeire se válaszol.

Tehát március 30.-a közeleg, de hogy mi a fene az a design statement s hogyan fogjunk neki azt még mindig nem tudjuk. De addig jó, amíg nem kell megírni.

ZN.

Birmingham

A végső, az egyetlen és a hatalmas diplomamunkánk elkezdődött. Még álmodban is azon gondolkozol, hogy mit kezdj vele, hiszen a feladat leírás nem nagyon segít: egy házat kell átalakítani Birmingham Ékszer negyedében. Hogy mivé? Az rajtad áll.

Egy-két hete meg is látogattuk ezt a bizonyos ékszer negyedet. Három elhagyatott ház közül választhatunk magunknak helyszínt. Az első aitmeglátogattunk a Vittoria utcai ház volt ahol a plafont a csöpögő penész, a padlót pedig a galamb szar borította vastagon.

A második helyszín í Pickering and Mayell épület volt ami bár jobb állapotban volt, itt is találtunk két galamb tetemet.

Miután hosszú órákat töltöttünk azzal hogy meglehetősen koordinálatlanul s összeszedetlenül megpróbáljuk felmérni halálra fagyva távoztunk. A harmadik házat meg se néztük, mert a tutorunk szerint az öngyilkosság lett volna.

Mondanom s kell végül a második házat választottam.

ZN.

érTED?

Múlt hét szerdán jöttek a bírók, hogy eldöntsék, hogy ki az az öt-hat szerencsés akinek a munkáját ki fogják állítani a Retail Design Expon Március 10-11.-én. 

Előző héten még úgy volt, hogy mindenki csak összeszedi amije van, berakja egy szobába reggel tíz előtt ahová tízkor bemennek a bírók, s maguk között eldöntik az eldönteni valót, majd kihirdetik tizenegykor. Ami végül is egész jól hangzott, mivel legalább nem kell az izgatottságtól akadozó hangon eldadogni az azelőtt már hatvanhatszor előadott mondókát. Csütörtökön kiderült, hogy a kismillió különböző méretű képeket 3-4 A2-es méretbe kellene belesajtolni. Kedden kiderült - miközben épp a munkahelyen voltam- hogy tíz helyett kilenckor jönnek a vendégek, úgyhogy mindenki rakodjon ki még ma este. Szerdán pedig miközben még javában otthon készülődtem reggel tízkor jött az sms, hogy hol vagyok, mert elő kellene adni. Persze rohantam, még jó, hogy csak öt percre lakom a kampusztól. Kiderült, hogy az előzőleg megbeszéltekkel ellentétben egyenként hívják be az elítélteket akiktől magyarázatot és válaszokat várnak. S még csak ki se hirdették az eredményt aznap, máig kellett várnunk rá. Hétvégén még rémálmom is volt arról, hogy nem csak én de senki a studióból nem került be a döntőbe, mert annyira nem tetszett nekik senkié se. Persze mint ma kiderült ez nem igaz, mert ötünket kiválasztották. A következő lépés az lesz, hogy ezt a sok szerencsétlen A2-t két A1-be, egy logbookba (füzet) és egy 400 szavas leírásba retaldáljuk február 17.-éig amikor kiválasztják az egy győztest aki megdicsőül s munkalehetőséget kap a Fitchtől. 

ÍM a győztes öt lap: 

(leírást most direkt nem mellékelek, mert épp az a lényeg, hogy a kiállításon magyarázat nélkül is meglehessen érteni)... (nagyjából)

ZN.

Warwick Kastély és Oxford

Való igaz, hogy eltelt már egypár hét mióta megjártuk Warwick kastélyát és Oxfordot, de még mindig jobb később megtudni, mint soha, nem? 

A napsütés ne tévesszen meg, meglehetősen hűvös idő volt.

A kastély belseje az egyik legfeldíszítettebb legtúristacsalogatóbb várbelső volt amit valaha láttam. A fenti képe a fő csarnok látható karácsonyi díszbe öltözve, lóbogó kandallóval a megfagyott látogatók legnagyobb örömére.

A belsőbb szobákban érintetlenül állnak a bútorok, szőnyegek, kárpitok függönyök és az emberek, mintha megfagyott volna az idő. Az emberek is? Igen, s a viaszfigurák mellé még végtelenített korabeli beszélgetésfoszlányok is segítenek felelevíteni a kastély életét. 

Itt-ott pedig vicces kis feliratok vidámítják az olvasni tudókat.

Még műkaják is vannak az asztalon! A kéregető kitömött medvéről nem is beszélve.

Az inas pedig most is teszi a dolgát- már ha a mellékelt táblácskának hinni lehet.  

A pávakertben pedig a páva alakúra vágott bukszosok mellet igazi élő pávák is lófrálnak, zöld pávaürülékkel borítva be mindent. De legalább nagyon fotogének:

A parkba még egy vadászmadár bemutatót is sikerült elcsípnünk ahol az idomár egy sast meg egy kis sólymot parádéztatott.

Mire megérkeztünk Oxfordba sötétedett, s minden zárt be. Úgyhogy leginkább csak kívülről láttuk a dolgoka. De így is szép dolgok voltak, főleg naplementében.

A sóhalyok hídja ;) Oxfordi kiadás, víz, rabok és börtön nélkül.

ZN.

Há áhhá!

Végre valahára beadtam! Vége van! Majdnem egy éve, hogy először elkezdtem foglalkozni vele, de ma a cukorka színű disszertációm végre elhagyta a laptopom melegét. Végül csak 26 lapos lett, 7775 szóval (ebben nincs benne a tartalom jegyzék, bibliography stb. mert azokkal együtt úgy 9000 oldalra rúg) ami meglepő módon meglehetősen eltörpült mindenki más 50 oldala mellett. Igen, azt hiszem egy kicsit túl kicsik lettek a képek, de erre csak akkor jöttem rá, amikor már kinyomtattam az egészet szinesbe, ami igencsak sokba fájt. Tehát inkább hagytam. A második akadály az összefűzés volt, mivel a kampusz könyvtárnak csak egy fűzője volt, s minden utolsóéves ma adta le a dolgozatát. Igencsak nagy sor állt ott. Mikor sorra kerültem persze kiderült, hogy a spirál amit vettem, hogy összefűzzem vele túl kicsi, úgyhogy ki kellett cserélnem eggyel nagyobbra- de abból már csak fehér volt, fekete nem. S bár inkább tört fehér volt, mint fehér, nem ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy a én zseni kitaláltam, hogy legyen a disszertáció hátlapja ugyanolyan színű mint a cím- ami a word által kitalált sötét magenta szín volt. Persze a boltban aztán csak egy kicsit világosabb árnyalat volt, de gondoltam, sebaj, close enough. Fekete spirállal még el is ment volna, de ezzel a tört fehérrel az eperszín a reggelizést kihagyó elmémnek haskordítóan cukorka képzetet idézett elő. Tehát sebaj, remélem, hogy akik osztályozzák szeretik a kreativitást.. és a cukorkákat.

ZN.