Pénteken, az első bemutató napján kapta egy hívást egy ismeretlen angol számról. Ebédszünetben visszahívtam, de a fickó aki felvette eképp válaszolt (angolul) 'bocs, épp úton vagyok, úgyhogy nem tudom, hogy ki vagy, de majd visszahívlak.' Nahát, gondoltam, ez aztán különös. De végül mindre fény derült, amikor később még azon a napon visszahívott s felkért, hogy legyek az önkéntes a holnapi Cardiffi túrán. Ezúttal magyarul beszélt a fickó. A feladatom annyiból állt, hogy leellenőrzöm mindenki jegyét, s megszámolom, hogy mindenki a buszon van-e amikor vissza indulunk, cserébe pedig visszakapom a jegyem árát. Miért is ne, elvállaltam a dolgot.
Másnap reggel hatkor keltünk, s álmosan célba vettük a találkozóhelyet, Euston St Pacrast. Addigra már sms-ek tömkelege tudakolta tőlem, hogy hogyan is kell eljutni oda. Megnéztem a térképet s válaszoltam nekik. Mint kiderült a számomat közzétették egy e-mailben, hogy mindenki engem nyaggasson, s ne a google térképet. A helyszínen találkoztam a másik önkéntessel, aki szintén egy magyar lány volt, s akinek már volt egy kicsit több gyakorlata, mint nekem, úgyhogy igyekeztem ráhagyatkozni.
Na de végül is elértünk Cardiffba, ahol a Nemzeti Múzeum előtt leraktak minket a buszról. Egy jó félóra sétálás, s már el is értük a célunkat: az öblöt. Itt áll a Doctor Whoból és Torchwoodból talán ismerős Millenium Center:
A vörösre mázolt konferencia központ:
A helyzet az, hogy bár öt órát tölthettünk Cardiffba, mivel ennyire messze parkol a busz, egy órát csak arra pazarolsz, hogy ide-oda sétálj, úgyhogy mindig marad valami, amit nem láttál.
ZN.
