2015. március 26., csütörtök

Miért nem írsz mostanában?

Tudjátok miért nem írok mostanában? Mert bár még midig a fejetlenség felsőfoka uralkodik az egyetemen, már annyira mindennapossá vált, hogy szinte fel se tűnik. Csak a legutóbb amikor a design statement miatt mentem konzultációra történt ilyesmi. Miután tíz perccel az időpont után (s egy konzultáció olyan 15 perces) se érkezett meg a tanár, visszamentem a studióba, hogy megkérdezzem a többieket, hogy most mi van, s útközben észre vettem egy ablakon keresztül, hogy a tanár épp egy órát tart. De sebaj.

Itt még mindig nagyon hideg van, a tavasz néha bekukkant, olyankor egész jó az idő, de hétvégére persze mindig visszajön a zimankó. Időközben elkezdtem keresni és jelentkezni különböző MA kurzusokra. Nem sok olyan egyetem van aki ösztöndíjat ajánl belsőépítészeknek, de azért akad egy-kettő. A legnehezebb része a personal statement megírásán kívül a két ajánló levél beszerzése volt, mivel a kurzusvezetőm istene a halogatás.

Időközben pedig bekövetkezett az Ratail Design Expo, ahol valóban kiállították a munkáinkat- s kiherdették a nyertest aki nem én lettem. Ím tehát a végeredmény amit kiállítottak:



Az előző öt lapot először háromra majd kettőre kellett szűkíteni, úgyhogy ez lett belőle.

ZN.


2015. március 8., vasárnap

Design statement

Nem sokat kellett gondolkoznom azon, hogy mit kezdjek az épülettel: ez az utolsó lehetőségem, hogy azt tervezzek amit csak akarok idén, úgyhogy azt tervezek amit mindig is akartam: egy színházat. persze az a baj, hogy az épület egy kicsit túl kicsi ahhoz, hogy beleférjen egy normális méretű színház, úgyhogy végül egy kissé flexibilisebb többféleképpen felhasználható előadó tér lesz a középpontban, a pincében öltözőkkel,  mellette egy bárral s felül irodákkal és próbahelységekkel. Ezt majd bővebben kifejtem később, de egyenlőre minden folyton változik.

Másik feladat egy 'design statement' írása amit március 30.-án kell beadni majd. Egyenlőre egy óránk volt csak ahol kábé elmagyarázták, hogy miről szól, s hogy mihez kezdjünk vele, majd megnyugtattak, hogy az elkövetkező hetekben lesznek további órák ahol mindent megbeszélünk. A következő héten a tanár nm jött be órára. Valószínűleg beteg lett vagy valami, de az biztos, hogy nekünk elfelejtettek szólni, hogy elmarad az óra. Habár az is lehet hogy meglépett a tanár mert hogy azóta színét se láttuk, pedig az órarend szerint úgy 2-3 workshopunk lett volna vele. Az e-mailjeire se válaszol.

Tehát március 30.-a közeleg, de hogy mi a fene az a design statement s hogyan fogjunk neki azt még mindig nem tudjuk. De addig jó, amíg nem kell megírni.

ZN.

2015. március 7., szombat

Birmingham

A végső, az egyetlen és a hatalmas diplomamunkánk elkezdődött. Még álmodban is azon gondolkozol, hogy mit kezdj vele, hiszen a feladat leírás nem nagyon segít: egy házat kell átalakítani Birmingham Ékszer negyedében. Hogy mivé? Az rajtad áll.

Egy-két hete meg is látogattuk ezt a bizonyos ékszer negyedet. Három elhagyatott ház közül választhatunk magunknak helyszínt. Az első aitmeglátogattunk a Vittoria utcai ház volt ahol a plafont a csöpögő penész, a padlót pedig a galamb szar borította vastagon.







A második helyszín í Pickering and Mayell épület volt ami bár jobb állapotban volt, itt is találtunk két galamb tetemet.








Miután hosszú órákat töltöttünk azzal hogy meglehetősen koordinálatlanul s összeszedetlenül megpróbáljuk felmérni halálra fagyva távoztunk. A harmadik házat meg se néztük, mert a tutorunk szerint az öngyilkosság lett volna.

Mondanom s kell végül a második házat választottam.

ZN.