Jön a tél, jön a vég

Egyre hidegebb lesz, egyre többen fáznak meg, s a stúdióban is olyan hideg van, hogy kabátban ücsörög mindenki. Meg persze néha a lámpák se működnek.

Már csak egy hét van hátra a karácsonyi szünetig, úgyhogy a tanárok is belehúztak: két beadandónk is van december péntek tizenharmadikára. S egyik se rövid. A hab a tortán pedig az, hogy én itt se leszek tizenharmadikán, úgyhogy még előtte le kellene adnom. De sebaj, van még idő.  Egy kevés.

A munka jól megy, habár mindig túl gyorsan dolgozom, s előbb futok ki a szkennekből, hogy újak érkeznének, s épp a minap, amikor ebédet vadásztam botlottam bele egy magyar boltba. Először csak a Fornetti feliratra figyeltem fel, de amikor bementem az eladó 'helló'jából s a sok sok magyar feliratos termékből levontam a következtetést. Örömömbe be is vásároltam. Úgyhogy figyelem magyarok, ha már nagyon hiányzik a túrórudi, Twichernham főútján van egy magyar bolt ahol lehet kapni!

ZN.

Októberi jelentés

Mivel már egy jó ideje nem írtam, gondoltam, hogy összefoglalom az elmúlt pár hetet.

Október 2- Elkezdtem dolgozni életem első igazi munkahelyén. A dolgom könnyű, habár meglehetősen monoton, de jól megfizetik. Gyakorlatilag egy újságcikk kivágásokból álló albumot szkenneltek be, s az a feladatom, hogy átlátszóvá tegyem a hátterét, s megfelelően elhelyezzem őket egy lapon. Érdekes, hogy ennél a cégnél bár meglehetősen sok diák dolgozik adatbevivőként, ők minimálbért kapnak (6,5 font óránként) míg én - csak azért mert tudok photoshoppolni - nyolcat. Ím a bizonyíték, hogy a skillek kifizetődőek.

Október 14- Az első óránk az 'interior practice' modulból. Gyakorlatilag elmondta hogy mennyi mindent kell csinálnunk az év végéig ebből a modulból, s addig sorolta, míg mindenki rosszul nem lett. Az első szemeszterben röpke hét feledatunk van, s minden feladat kb. 5 részfeladatból áll.

Október 17- Final crit/kirakodás. Erről már írtam.

Október 23- Nincs nemzeti ünnep. Hát nem felháborító?

Október valami- Kirakták a karácsonyi díszeket! Még Halloween se múlt el, de a karácsonyi égők már ott vannak mindenütt!! De könyörgöm, miért?!

Október 24-26- Szombat hajnali háromra megérkezetek a barátnőmék. Tanulság: ne gyere esti géppel, mert mire ideérsz a metró bezár s elmennek az utolsó vonatok. S busszal bizony hosszú az út.

Október 25- MCM Expo. Lehetett aláírást kérni Rhystől (Torchwood), 15 fontért. Muhahaha, na tudod mikor.

Október 26-28 - az évszázad vihara (amit bármelyik augusztus huszadikai vihar lekörözne).

Október 31- Halloween! Emberek portyáznak az utcákon. Amikor kiraktuk az ablakba a töklámpást (egy denevért vájtunk bele, ami icipicit talán a batmen jelre hasonlított) két gyerek megállt, s órákig bámulta.
Reggelre az város összes batmenje az ajtónk előtt állt, s azt mondta:
- Láttunk a jelet. Jöttöünk, ahogy tudtunk.

November 1-11: Majdnem két héten keresztűl folyamatos tüzijáték lövöldözés folyt mindenhol. Először a Halloween miatt, aztán a Diwali miatt (indiai ünnep), majd a November 11 miatt (megemlékezés a háborúk veteránjairől s áldozatairól). Aztán ezután is folytatódott, de hogy miért, azt már senki se tudta. A legidegesítőbb az volt, hogy bár hallani lehettett, de látni sose, csak akkor amikor konkrétan a melletünk lévő udvarból lőtték ki.

November 6- Megkaptam életem első fizetését. Vettem egy laptopot. A többit majd félreteszem.

November 14- Egy Félfinal Crit. Bár szűkös volt az időm, mindent befelyeztem az előző éjszaka, s elmentem a könyvtárba, hogy kinyomtassam a lapokat. Természetesen a nyomtató elromlott. A Crit reggelén korán felkeltem, s kezembe a makettel, portfolióval, mindennel felkerekedtem s elmentem a Knits Parki - ahol még mindig nem szerelték meg a nyomtatót- majd a Pennhrym Roadi könyvtárba. Ez az a könyvtár ami négy emeletes, s bár minegyiken van egy A2-es nyomtató, mindegyik el volt romolva. Úgyhogy megkérdeztem a pultostól, aki felvilágosított hogy ez egy szoftver probléma, úgyhogy az egész egyetemen nem fogok egyetlenegy működő nyomtatót találni. Nesze nekem Murphy. De azért próbáljam meg a DMW-ban a nyomtatót, mert az más mint a többi. Úgyhogy visszamentem Knights Parkba, s szerencsémre az ottani nyomtató tényleg működött.
Na, mindezek után a tutor tíz perccel tíz után kijelentette, hogy mivel a sztárvendégünk (valami híres bútorgyártó cég munkatársa) nem tud most, hanem majd csak jövőhéten eljönni, ezért ma csak egy próba critet fogunk tartani. Juppi.

November 16 - Úgy tűnik hogy beázott s bepenészedett a(z egyetlen) beépített szekrényem fala. Murphy strikes again, mert ami elromolhat az bizony el fog romlani.

ZN.

Az évszázad vihara

Bizonyára sokan láttátok az hírekben, hogy Angliát pár napja (najó, egy hete) megtámadta egy atlanti vihar. Kukák borultak fel, leállt a közlekedés, s Anglia sötétségbe borult, mondja a sajtó.

Háát, nem egészen, mondom én. Illetve mifelénk nem. Volt egy kis szél, az biztos, s úgy három napig folyamatosan fújt, de az eső egész visszafogott volt, s se villám, se mennydörgés. Szerintem pedig egy vihar se vihar villám s zuhogó eső nélkül. Az viszont igaz, hogy másnap az utcákon bokáig ért a levél, ágak s némi pala a tetőkről. Szerintem úgy egy hónapja nagyobb szél fújt, mint most, mert az akkori kidöntötte a kerítésünket, a mostani pedig már nem bírt vele. Pedig még mindig nagyon rozoga, habár egy részen meg lett foltozva.

Emlékszem, amikor a norvég lány azon gondolkozott, hogy elmenjen-e a sarki boltba, megnézett egy norvég időjárás jelentő oldalt, s mondta, hogy, ja ez csak egy gyenge 'gél', otthon ezt piknik időnek hívják.

ZN.

Final Crit

Szóval mostanában nem nagyon volt időm írni, mivel -ahogy az órarendemen láthatáttok- két hetünk volt megtervezni s kidolgozni egy bútordarabot. Sok különböző ötlet után végül az alábbival álltam elő.

 Mint emlékezhettek, ki kellett találnunk 3-4 karaktert, s nekik kellett tervezni valamit. Tehát ők az én karaktereim:

Egy diák, aki nem szeretne mást, csak egy csendes helyet ahol házit írhat meg olvashat zavartalanul; egy Stylist, aki a barátaival/kollégáival/klienseivel találkozik itt; s egy tanár aki diákokat korrepetál, vagy épp órát tart.  Mindegyiküknek megvan a maga köre, s a maga zárt/nyitott/félig zárt helye.

Itt azt magyarázom, hogy az alaprajz három egymásba fonódó karika; hogy négy fajta felület van (két asztal, egy normál s egy bárpult magasságú, meg két szék, egy normál, s egy magasabb), meg hogy hogyan tudják az emberek különböző féle képpen használni a helyet.

A külső félkör-székek ilyen kis elemekre szedhetőek, s széthordhatóak, s ezzel teljesen átrendezhető a bútor. Az egyforma elemek szabadon egymásba pattinthatóak ezután, mint a puzzle.

Ím néhány kép a makettról, hogy jobban lássátok.:

Azt, hogy a tanárok mit szóltak, azt nehéz eldönteni, mivel mint a művészek általában, sokat beszélnek, de keveset mondanak.(Vagy inkább, mint a felnőttek általában?) Mindenesetre a Final Crit/Kipakolás úgy folyt, hogy hat ember (ennyi fért el egyszerre) feltűzte a falra az összes hál'isten A2-es lapját a falra, majd körbementek, s mindenki kiállt, s elbeszélte a gondolatait. Majd a három tutor -(tiszta X-faktor/ Britans got talent) a férfi akinek minden tetszik, a mogorva s a nő- véleményezte a látottakat, s megadták az igenjeiket. Najó nem, mivel ezúttal nem osztályoztak. Tehát a lényeg az, hogy kettőnek a háromból nem nagyon tetszett a három karika ötlet, ellenben a harmadik imádta. Kettőnek a háromból nem tetszett a karaktereim, mert hogy 'túl ambivalensek', de a harmadik imádta, mert hogy milyen életszerűek. S bár ez rossz aránynak tűnik, azt ne felejtsük el, hogy míg az a kettő egy tutor s egy vendég volt, a harmadik maga a karvezető, úgyhogy he. 

ZN.

Brief

Csütörtökön megint fél órát késett a tanár, de most az egyszer nem haragudtunk meg, mert azt mondta, hogy Brightonból jön - ami két óra innen- s késett a vonata. S miután felvetette, hogy ezután inkább 10:30 kezdjünk, mindenkinek megenyhült a szíve.

Utána átbeszéltük a brieft, ami röpke 8-10 oldal, s benne foglaltatik minden feladat amit mostantól a karácsonyi szünetig fogunk csinálni. Röviden: az első négy hétben (azon kívül amit már megcsináltunk) ki kell találnunk három-négy karaktert/embert háttérsztorival meg mindennel, s számukra tervezni egy publikus bútort. A második négy hétben egy Islingtoni irodaházat tervezünk át, az utolsó pár hétben pedig valamelyik feladatot dolgozzuk ki részletesebben. Hosszabban (s angolul):

ZN.

Kódtörés

Elmúlt az első igazi tanulóhét a suliban, s úgy tűnik, hogy bár sok minden változott, azért vannak dolgok amik sose fognak változni.

Hétfőn tíztől az új tanszék vezetőnk beszélt arról, hogy a belsőépítészetet milyen sok szeretettel fogadja vissza a keblére a Design School (Dizájn tanszék?) - mivel időközben kiderült, hogy két évvel ezelőtt a belsőépítészet szak hozzájuk tartozott, mielőtt átrakták volna az Építészet s tájépítészet tanszékre. Kicsit se bonyolult. Múlt évben a kartársaink voltak az építészek s tájépítészek, idén pedig megkaptuk a divat tervezőket, bútor s formatervezőket, grafikusokat, animáció szakot stb. Az egész tanári kar lecserélődött, egyetlen tanár kivételével - aki a sulihonlap szerint most adott ki egy új könyvet- s ahelyett, hogy egy folyamatos tutorunk lenne az egész év folyamán, mindenki a tutorunk lesz egy kicsit, ami elsőre jól hangzott- ha rossz a tanár, nem ragadunk vele egész évben- de gyakorlatban vannak buktatói, amiről majd mindjárt beszélek.

Az órarendünk változatlan, abból a szempontból, hogy szerda s péntek szabadnap, viszont sok más szempontból viszont sok változás van.

Az első ami egy egyszerű szemlélőnek feltűnik, az az, hogy egy titkosírás fejtőnek is legalább egy hét kell, mire rájön, hogy mi mit jelent. Nekünk is beletelt egy kis időbe, de végül feltörtük a kódot. 

De inkább nem árulom el, hadd szórakozzatok ti is egy kicsit.

Csütörtökön aztán bele is vágtunk, keményen a közepébe. Az e-mail ami arról kellet volna értesítenie bennünket, hogy csütörtök reggel tízkor London belvárosába találkozunk, szerda este fél hatkor indult útjára. Én konkrétan éjfélkor szereztem tudomást róla, úgyhogy nem kicsit voltam fáradt másnap. A Royal festival Hall-ban kezdtünk, ahol egy jó 3 órát töltöttünk azzal, hogy megfigyeltük, hogy hogy mozognak az emberek a térben, majd elmentünk a világ másik felére, ahol a svájci Vitra cégnek a termékeit rajzoltuk le. Addigra már olyan álmos voltam, hogy megfájdult belé a fejem, s hazafelé a vonaton úgy 4-5 ször aludtam el. Kaptunk is sok házit, csoportban s egyénileg is, s az is kiderült, hogy hál' isten idén 'csak' A2-es portfóliónk lesz (tehát feleakkora mint tavaly. Juppi).

Következő hét hétfője azzal kezdődött, hogy az egyetlen tutor aki aznapra ki volt írva nekünk, háromnegyed órát késett, s amikor bejött csodálkozva kijelentette, hogy miért nem dolgozunk, amíg ő nincs itt? De könyörgöm, mit, ha hétfőre készen kellett lenni mindennel, s mi rendesek voltunk, s valóban készen is lettünk? Ezek után, minden csoport kirakta a rajzait egy asztalra, s amíg ő az egyik csoporttal beszélt, addig mi körbementünk s megnéztük a többiek munkáit, ami jó volt, de nem annyira szórakoztató, hogy az egész napot kitöltse. Már pedig ez következett, merthogy ez az ember annyit beszélt, hogy minden egyes csoportnál minimum fél órát töltött (maximum nem volt), így kerek ÖT ÉS FÉL óra múlva kerültünk sorra. Egészen addig nem csináltunk semmit, mert nem volt mit. A nap végére olyan fáradt voltam a tömény semmit tevéstől, hogy megint fejfájást kaptam. Tehát ím a gyakorlati hibája a napi tutornak: kevés ennyi emberre, főleg, ha szájmenése van.

Na, azért némi pozitív változás is tapasztalható idén: először is, már most megkaptuk szinte az összes modulból, hogy egészen pontosan mit fogunk csinálni karácsonyig- az egyik modulból egészen nyárig- s még az esszé kérdéseket is előre tudjuk. Tehát némileg szervezettebb az egész, ami melegséggel tölt el, mert így már most el tudom kezdeni írni az esszét (s így tuti kész leszek időben).

ZN.

A Ház

Akkor tehát a házról. Három hálószobás, napfényes kis ház, konyhával és fürdőszobával. Két emeletes, a szobák vannak felül.

(Várj, a napfényest visszavonom, mivel a nap csak a legritkább süt mostanában, amit az is alátámaszt, hogy ma van az első nap mióta megérkeztem, hogy látom az ég kékjét.)

Jobb oldalt a bejárat ami mellett rögtön egy hűtő és egy mosógép foglal helyet, másik oldalról pedig a fürdőszoba ajtaja nyílik. A konyhán (fenti kép) keresztül lehet a lépcsőkhöz jutni.

A lépcső és az ajtó ami csak azért van ott, hogy beengedje a hideget, mivel senki se használja.

A fürdőszoba, s a csodálatos kád. (Nem a kád maga csodálatos, hanem a tény, hogy van. Maga a kád olyan, mint az angol ágyak: még nekem is kicsit kicsi.) Oh, és felhívnám a figyelmet a nem keverő csapunkra, aminek most már rájöttem a trükkjére (ha nem is a céljára): mindkettőt megnyitod egyszerre s gyorsan mozgatod a kezed a kettő között. Még így is megfagysz s megégeted magad, de legalább csak rövid időre, s a két dolog úgy nagyjából ki is oltja egymást. Egy dolognak azért nagyon örülök: hogy legalább a konyhacsap nem ilyen.

Az ajtóm, s a folyosó végén a másik szoba ajtaja. Akkor talán menjünk is be:

Ím az én kis szobám. Bár ez a legkisebb szoba a három közül, még így úgy kétszer akkora mint a tavalyi. Az ablakom nem a zajos, hanem a csendes utcára nyílik, s nagy ablakom van, aminek nem félek elhúzni a függönyét, mivel nem sokan látnak be ott. (Illetve, ha nagyon akarnak akkor persze, de általában szerencsére nem akarnak).

Az íróasztalom oké, a székem pedig azon kívül, hogy rózsaszín, teljesen kényelmes. Épp csak egy kicsit nyikorog. Ahogy amúgy az egész ház is. A ház egy normál kétemeletes sarokház, aminek az elejét a tulaj fia lakja/lakta (azt hiszem épp most költöztek be oda új lakók), a hátulját meg mi. Sőt, elvileg ezt a részt már 15 éve diákok lakják. Ahogy a környező házak többségét is, úgyhogy nagyjából biztonságos helynek tekinthető.

Van egy beépített szekrényem, aminek egy nagy baja van: csak egy polc van benne, így igyekeztem mindent amit csak lehetett fellógatni. Ezen kívül még van kilenc fiókom is, amik közül természetesen már egyben sincs egy icipici hely se.

Azthiszem ezzel nagyjából be is mutattam a házat, ha van kérdés, írjatok.

ZN.

Harry Potter Világa

Nahát akkor, mint ígértem, írok. Azonban egy hatalmas fordulattal nem a házról - amire számítanátok- hanem a kirándulásról, amin csütörtökön voltam. (Azért ne aggódjatok, a házról is fogok írni, csak előszőr egy kicsit ki akarom csinosítani a szobámat, mielőtt lefotóznám).

(Figyelmeztetés: aki nem ismeri a Harry Potter filmeket, annak valószínűleg érdektelen lesz ez a bejegyzés.)

A Warner Bros. stúdiójában voltunk, ahol a Harry Potter összes díszlete, jelmeze, és kelléke volt kiállítva. Varázslatos egy hely.

Habár az odaút nem éppen volt az. Kingstonból csak röpke két óra volt, váltott vonatokon. Meg buszon. De hát ott voltunk, s a nagy raktárépületből Harry Potter zene áradt, s emberek. Odakint meg hatalmas sakkbábukkal (az első filmből) fotózkodtak az emberek.

Amint beléptél, jobb oldalon a három főszereplő kézlenyomata volt plasztikba öntve. S meglepő mód- bár nekem meglehetősen kicsi kezem van- csak Ron (Rupert Grint) keze volt nagyobb az enyémnél. Szégyen, Harry. 

A belső csarnokban körbe-körbe a színészek HD quality képei voltak kiállítva, kedvencem a vadul mosolygó kicsi Harry s rögtön mellette Piton, kivont pálcákkal, mintha azt mondaná: hagyd abba, vagy megátkozlak!

Ja s a pislákoló lámpájú Ford mögül kikukucskáló kis Malfoyt se lehet kihagyni.

Kicsit beljebb Harry lépcső alatti gardróbja volt körbekerítve.

A vezetés egy moziban kezdődött, ahol a vásznon Harry, Hermione s Ron a Nagyterem ajtaja előtt állva magyarázták, hogy ez a hely gyakorlatilag az otthonuk volt a forgatás alatt, s beinvitáltak minket az ajtón. Amint Harry után bezáródott a kapu, felgördült a mozi vászon, s az ajtó egy az egyben ott volt mögötte! Jó kis hatásvadász trükk, ezt el kell ismerni. Az ajtót a szülinapos nyitotta ki, s beáramlottunk a Nagyterembe. Bár nem volt teteje, ami egy kicsit illúzióromboló volt, de még így is lenyűgöző érzés volt ott lenni.

Az asztalok mellet a házak egyenruhái, a tanári asztal mögött pedig a tanárok jelmeze volt kiállítva.

A Griffendélesek jelmezei közül talán a legaranyosabb a kicsi Harry jelmeze (bal oldalt), jobb oldalt pedig Neville elnyűtt cuccai a hetes filmből.

A következő teremben kellékek s jelmezek voltak kiállítva. (Kérem dőljenek hátra, s élvezzék a képes közvetítést a Warner Bros. stúdiójából). Kedvenceim a negyedéves karácsonyi bál kellékei:

 A nem annyira jég palota.

A szuper négyes jelmezei.

A hihetetlenül finomnak látszó de valójában műanyag fagyi torony.

Rögtön szembe a műanyag finomságokkal egy sminkasztal állt, mellette polcon a legmorbidabb dolog: parókák. A legijesztőbb azonban az, hogy bár nincs arcuk, bármelyiket ki tudod találni, hogy kihez tartozik.

Ez azonban az egyik kedvencem: 

Harry ruhája, ugyanaz a nadrág és dzseki, egyre rosszabb s rosszabb állapotban. Zseniális.

A Roxfort bejárata a szárnyas vadkanokkal.

Ron ágya a hálóteremben, ami kívülről így nézett ki:

 A Kövér Dáma, aki szerencsére most nem énekelt.

Egy nagyon menő modell, ami egy optikai illúziót kihasználva mutatja a Foltozott Üst folyosóját sokkal hosszabbnak, mint amilyen.

 Bájitaltan terem, benne a büszkén feszítő Pitonnal:

A greenscreen kifigyel a festmények közül:

 Dumbledore lélegzetelállító irodája:

A griff, aki a bejáratát őrzi.

A trió ruhái:

Különböző kellékek:

Bejárat a Titkok Kamrájába: (bármennyire sziszegsz, nem nyílik ki)

S a másik kedvencem: mitől repülnek a seprűk? Imádom, hogy egy ilyen kicsi valami mozgatásához egy ekkora gépezet kell.

Az odú igencsak hangulatos, még élőben is: (s még a lefejezett Weasley családtagok ellenére is)

A Mágiaügyi minisztériumot konkrétan felépítették. A csempék abból a sárga habarcsszerűségből voltak, s azzal a üvegszálas műanyaggal voltak befedve, amit addig festettek s políroztak, amíg csempének nem nézett ki. Hihetetlen, hogy tényleg megépítették az egész csarnokot! S még a szobor is egy az egyben meg van:

Persze a csarnok már nincs meg egy az egyben, de a darabkái ki vannak állítva. Kedvencem az volt, hogy elvileg a jóslatos teremben (ötös film) az összes jóslatos gömböcskét (kb. 1500) megcsinálták kézzel, mindegyiket másmilyenre, amikor a rendező úgy döntött, hogy inkább CGI-jal intézi el a dolgot. 

Umbridge: 50 shades of pink: 

  Plusz a minisztériumbeli irodája:

És a sötét oldal jelmezei: 

A kinti udvaron Három ház állt (kettő a Privet driveról, egy Godric's Hollowból), a Kóbor Grimbusz, Hagrid/Sirius motorja, a Ford, a Híd, sakkbábuk, a Denem család sírja, s egy kioszkban szendvicseket s Vajsört árultak. 

A Denem család sírja. Hangulatos hely egy tízóraihoz.

A vajsört is megkostoltuk -minden előítélet ellenére, puszta kíváncsiságból- s azt kell, hogy mondjam, hogyha minden sör ilyen finom lenne, azt nem bánnám. Semmi köze se volt a sörhöz, a színén s a buborékosságán kívül. A habja édes volt s sűrű, mintha tortakrém lenne, az ital maga pedig mintha karamellizálva lenne. Nagyon jó, habár egy idő után a hab émelyítően édessé válik, úgyhogy a kissé keserűbb itallal kell kiegyensúlyozni.

Rögtön a sír mellet pedig a Privet Drive 4 és 3 áll. Harry vajon hogy nem fogott gyanút ennyi ideig?

Egészen elképesztő módon az egész ház műanyagból van kiöntve a téglákon keresztül egészen az ajtókig. De amíg oda nem mész, s meg nem tapogatod, ez fel se tűnik. 

 A kóbor grimbusz a maga három emeletével. A busz tábla pont olyan mint amilyneket itt mindenhol látni, csak épp lila. 

A rozoga Potter ház.

S a szintén düledező híd, mely műanyag s fa művészi ötvözete.

Ezután a maszkok terme következett, ami ha lehet, még a skalpoknál is furább.

A legmorbidabb mind között Hagrid feje volt, feltűzve egy karóra. Ez azért volt, mert ugyebár a színész nem volt elég magas egy félóriásnak, s ezt úgy kompenzálták a kitömött ruha, s a magasított cipő mellett, hogy egy robot fejet használtak aminek a szakálla alól kukucskált ki maga a színész. Érdekes egy megoldás, az biztos. 

Moovie magic életre kelti a vérfarkast.

Dobbie trófeája, s Harry Crack/Monstro (?) kezei.

Pici Voldi.

Pici Magyar Mennydörgő.

Életnagyságú Csikócsőr, aki meghajol feléd. (percenként tízszer).

 Az Abszol Út teljes pompájában. Eszméletlen mennyire részletesen ki van dolgozva az egész. Minden egyes kirakat, minden bolt, s ház külön karakter.

Az engem legszemélyesebben érintő szoba, az építészek terme:

Godric's Hollow makettje, s a falak teli voltak tervlapokkal.

Egyéb makettek a Durmstrangos hajóról s a Három seprűről.

Némi Fan Art: 

(ez a kedvencem).

Ebben a teremben az összes doboz kézzel készült (több mint 2000 db.), s a filmen dolgozó munkatársak nevei vannak rajta.

S a nagy finálé: Roxfort 1:24es makettje. Hatalmas! A legtöbb külsö felvételt úgy vették fel, hogy ezt a makettet kamerázták, s rádobtak még néhány extrát CGI-jal.

Az egész stúdió elképesztő volt, s mostmár biztosan tudom, hogy jelmez-díszlet-kellék tervező szeretnék lenni, ha nagy leszek. Ha egy-két évvel hamarabb jöttem volna ide, talán még jobban jártam volna.

Köszönjük, hogy a Warner Bros. studió körútját választották, s ne feledjék: nincs történet, ha nincs aki meghallgassa.

ZN.