Névnap és miegyéb

Igen, tudom, ritkulnak a bejegyzések, de örüljetek, mert ez azt jelenti hogy immáron üres estéimet nem azzal töltöm, h a gép előtt ülök, hanem egyéb, kellemesebb elfoglaltságokkal.

Mindenekelőtt, ma November 19.-e alkalmából boldog névnapot kívánok minden druszámnak, s az Erzsébeteknek, meg természetesen a jó öreg Szilágyinak. Ma bizonyára ott tanítási szünet van, örüljetek ti, kik még oda jártok! Itt még azt se tudják mi az a névnap.

Kedves anekdota, bizonyára sokotok már hallotta is, hogy amikor először jöttem ki Angliába, még valamikor 2008-ban, MSN-en beszélgettem a cserediákommal, s annak kapcsán, hogy ők majd a névnapomon/a suli névnapján jönnek Magyarországra, megpróbáltam elmagyaréázni, h mi az a névnap. Mondtam, h ajándékokat kapsz, van torta, meg minden, s erre boldogan rávágta, h ja, tudom, az a szülinap!
Mindenesetre, itt annyi a külföldi, hogy ma kaptam gratulációt a norvég és román részről is. Érdekesség hogy az utóbbi azt mondta h náluk az a szokás h ilyenkor azt mondják h boldog szülinapot.
Névnapom alkalmából ezeddig megajándékoztam magam egy kesztyűvel, amivel lehet iphonozni, egy sállal, ami illik az új kabátomhoz, és egy nélkülözhetetlennek bizonyuló nyomtatóval. Köszönet mindenkinek a hozzájárulásért!!

A nyomtatót egy külön tortúra volt megvenni. Szerencsére segítségemre volt az ilyesmikben jártasabb lakótársam, aki még arra is vállalkozott, h körbejárja velem Kingston összes elektronika boltját. A sors fintora, hogy az Igazit egy papír-írószer boltban találtuk meg. Ott hatalmas leárazások voltak egyrészt, de másrészt egy magasabb DPI-jű és olcsó nyomtatópatronú készülék (az utolsó darab) is volt a polcokon. Nagyon high teki-teki, még a telefonomról is nyomtathatok vele, ha úgy tartja kedvem. Ím egy videó róla: link.

Egyenlőre ennyit, mert halálosan fáradt vagyok. Köszönöm mindenkinek a gratulációkat, s az ajándékokat/pénzt!

ZN.

Makett

Már írtam egy kicsit a makettről, hát ím a folytatás. Egy héten keresztül, szinte minden nap addig voltam a suliban, amíg a morci biztonsági őr ki nem rúgott, s mégse lett kész. Az ok asszem egyértelműen a csoportmunka hiánya volt. Mert bár 13 embert számlált a csapatunk, azok száma, akik minden este ott voltak, a teljes létszám negyedét sem érték el.

Mondnom se kell, hogy nem lettünk kész csütörtökre. Amikor az építészek bejöttek a stúdiónkba, hogy megnézzék mit csináltunk, a makett helyett egy sereg szorgosan munkálkodó belsőépítészt találtak. Kaptunk haladékot hétfőig. De persze hétvégén is csak én és a román lány voltunk ott, úgyhogy nem lettünk kész. De akkor már annyira elegünk volt az egészből, hogy megfogadtuk, hogy akkor se nyúlunk többé a maketthez, ha fegyvert fognak ránk. Hétfőn, amikor a tanárok látták az eredményt, és az eléggé csalódott arckifejezésemet, mindegyik egyenként félrehívott minket beszélgetni, hogy ne legyünk szomorúak, mi mindent megtettünk. Szerencsére ezt a projektet ők osztályozzák, s bár eredetileg elvileg csoportban kaptuk volna a jegyet, a jelen körülményekre való tekintettel külön fognak osztályozni minket. S nem, nem tudom mikor kapunk jegyet, ne is kérdezzétek.

ZN.

Képek jobb minőségben

vettem a fáradtságot, s bescenneltem a képeket a DMW-ben, h jobb minőségben csodálhassátok őket :D