Másrészről viszont

Gondolkodtam azon, hogy ezt nem kürtölöm világgá, de a teljes jellemábrázoláshoz elengedhetetlen, hogy ne csak a rosszat, a jót is elmondjam Dáliáról. 

Tehát ma, két munka közben (sokat kell dolgoznom, mert holnap Final Crit, s természetesen a tutorok azzal tiszteltek meg, hogy engem tettek be az az első 4 ember közé aki előszörre mutathatja be, hogy mi művelt eddig) nagyon ügyesen és okosan beleszúrtam a tenyerembe, miközben a húst szeleteltem. Mivel jól képzett elsősegélyes vagyok követtem az utasításokat: kezet a szív fölé tartani, nem pánikolni, majd rövid szünet után bekopogni s segítséget kérni az egyetlen szobatárs ajtaján aki otthon volt: Dáliáén. S ő nagyon kedvesen segített is, s ellátott egy napra való ragtapasszal.

Tanulságot pedig mindenki szépen vonja le magában.

ZN.

Gyerekek

Ugye már meséltem, hogy időnként eltűnnek dolgok a hűtőből, s néha amikor Dália úgy dönt, hogy mégiscsak itt lakik, s hazajön s a konyhában buliznak, másnap boldogan takaríthatunk utánuk s nem csak a konyhát- a cuccainkat is. De sose szóltunk egy szót se, mindig nagyon elnézőek voltunk. Lehet hogy nem kellet volna.

Mikor hazajöttünk a húsvéti szünetből a konyhaasztalon egy szép kupac mosatlan edény állt- amit természetesen nem mi használtunk. De azért szépen elmosogattuk a mi cuccainkat, s Dália cuccait - úgy egy hét múlva, takarítás napon- elraktuk az egyik fiókos szekrénybe. Ezután körübelül másfél hónappal Dália ráeszmélt, hogy a cuccai nincsenek többé a színen, s egy halálos fenyegetést írt a konyha falra, hogy hogy merészeltük használni, nem elmosni, s eldugni a cuccait.

Visszaírtunk, hogy soha se használnánk más cuccát, de ha mégis, elmosnánk. (A norvég lány csak- jó diplomata módjára- cak annyit írt, hogy 'akkor se nyúlnék a cuccodhoz, ha megmenthetnék egy haldoklót vele.)

Erre dühében összefirkált mindent ami kedves nekük- természetesen a konzervnyitóra gondolok- s csöndbe maradt úgy két hétig. Persze ugyanúgy használta a cuccait, s nem mosta el - már amikor hazatévedt. S amikor eljött a Takarítás Nap, természetesen nem látta el a feladatát, s a takarítónő összeszedte az összes dolgot ami szerteszét hevert, hogy tudjon takarítani. Ekkor persze ő észrevette, hogy jééé, mosatlan cuccok! Biztos nem azért mert én nem mostam el, biztos a gonosz lakótársaim használták, s nem mosták el! Úgyhogy kaptunk még egy halálos fenyegetést.

Ja, és letépett a falról mindent, amit egyszer mi raktunk fel. Ostoba gyerek.

Amikor kisüt a nap Angliában

Természetesen nem ma sütött ki először a nap Angliában. Két napja. Az ég kék volt, s minden sokkal vidámabbnak tűnt. A kolesz udvarán a füves részen egy talpalatnyi hely se volt, annyian feküdtek vagy épp piknikeztek rajta. A túloldalt labdáztak páran, sőt, többen még a grillsütő helyeket is beüzemelték, s füst szállt mindenfele. De nem csak a kolesz, minden ház és utca valahogy barátságosabb lett. Mostanra már minden vadul virágzik, nem tudsz két lépést úgy megtenni, hogy ne akadnál egy sárga tulipánba. Valahogy az az érzésem, hogy bár Angliánál vannak jobb helyek a világon, de a napsütéses Angliánál biztos nincs.

ZN.

Változás

Szerdán volt egy kurzus találkozónk, ahol egy kicsike 4. emeleti szobába bezsúfolták az egyetem összes belsőépítész diákját, s a kurzusvezetők elmondták, h jövőre változás lesz.

 Nemtom otthon hogy hívják, itt az egyetemen belül vannak 'faktok' (=Faculty) (pl.én a művészet, design s építészet faktjában vagyok) s azon belül vannak 'sulik'(=school) (én per pillanat az építészet s tájépítészet iskolájában vagyok) s ezen belül vannak a kurzusok (úgy mint az építészet, belsőépítészet s tájépítészet). Natehát tavaly az én kurzusom a design 'sulijában' volt, idén átrakták az 'építészet s tájépítészet iskolájába', s ezt sokaknbak nem tetszett, mivel az összes tanárunk építész lett, s a velük összevont óráink többsége is építészetről szólt. Úgyhogy a vezetőség a panaszok hatására úgy döntött, hogy jövőre továbbállunk, s a '3D suli' része leszünk, saját, valódi belsőépítész tanárokkal s hívnak majd valódi belsőépítész előadókat is. A hírre két harmadéves lány elsírta magát, de azt még mindig nem tudtam eldönteni, hogy vajon örömükben vagy bánatukban.

ZN.

Házalás

Mint kiderült a koleszban csak első évesek tartózkodhatnak, ami azzal járt, hogy ház után- s ami még nehezebb- lakótársak után kellett néznem. Ami bonyolultabb feladat volt, mint amilyennek elsőre tűnt, mert a norvég lány a norvég barátnőjével akar lakni, a ciprusi meg egy másik ciprusival, én meg mint hazám egyedüli képviselője, meg voltam lőve. Persze mehettem volna harmadiknak valamelyikükhöz, de ez azzal járt volna, hogyha nem akarok kimaradni a beszélgetések 50%-ból, meg kell tanulnom norvégul vagy görögül. A problémát végül egy késő esti beszélgetés oldotta meg a konyhában: nem csak nekem, de két lakótársamnak se volt kivel laknia jövőre, úgyhogy szövetkeztünk s egyesült erővel szereztünk egy házat a következő módon:

Az egyetemnek van egy 'Headed Tenancy' nevezetű szervezete ami Kingston beli/környéki kiadó házakba közvetít ki diákokat. Ez a dolog azért sokkal jobb, mint csak úgy saját magadban keresgélni házat, mert ezek a házak ellenőrzöttek, olcsóbbak, s valószínűbb hogy nem fognak átvágni. Csak 2-6 fős csoportokban kell jelentkezned, kiválasztani s rangsorolni 7 házat a listájukról, s várni s reménykedni. Ha szerencsés vagy, akkor kiválasztanak az egyik ház Elsődleges Csoportjának, s akkor csak annyi a dolgod, hogy megnézd a házat egy adott időn belül, s eldöntsd hogy kell-e vagy sem. Ha kevésbé vagy szerencsés, akkor Tartalék csoport leszel, s abban reménykedsz, hogy az elsődleges csoport elutasítja a házat. Ha meg igazán balszerencsés vagy akkor nem kapsz semmit, s várhatsz arra, hogy megüresedjen egy hely.

Valószínüleg az nemzetközileg színes kis csapatunk meghatotta a zsűrit, mert a listánk 6. helyezett házának Elsődleges Csoportja lettünk. Gyorsan szörfölni is kezdtünk a neten, hogy melyik is az a a ház, milyen a környék stb. de amit találtunk igencsak lelohasztotta a lelkesedésünket. A google streetview alapján a ház nem más mint egy egyemeletes épület egyik fele, aminek másik felét egy óvoda foglalja el. A norvég lány gyorsan fel is kereste az ovoda honlapját, s minden egyes pontra amit felolvasott hangosan szörnyülködtünk (az átlagosnál hosszabb nyitvatartás- tehát mikor visszaérünk akkor is itt lesznek; van kertje- ami vagy szomszédos a mi kertünkkel, vagy a mi kertünk s az ablakunk alatt fognak rohangálni stb.) A szoba 105 font hetente amiben se víz, se áram se semmi nincs benne. Másnap épp arra jártam suli ügyben, úgyhogy el is látogattam oda. Az út az egyik legforgalmasabb út amit valaha is találhatsz Kingstonban (mert ez vezet Surbitonbe) s az egész bűzlik. Bezzeg bármelyik környező utca mintha maga a menny lenne, csöndes s egy lélek se jár arra, nemhogy autók. Ezek után már egészen biztosak voltunk benne, hogy nem fogjuk elfogadni a házat, de azért felhívtuk a jelenlegi lakókat, s megbeszéltünk egy időpontot, ami egyikünknek se volt jó. (Hétfő délután, mert hiába volt elöttünk a hétvége, a lakóknak nem volt jó, s szerdára válaszolnunk kellett az Egyetemnek). Tehát kiosonva a délutáni stúdiómról elindultunk a Villiers Road 15/a felé, s amikor elértünk a google streetview által megjelölt ház elé, csodálkozva vettük észre, hogy az a Villiers road 29. Tehát körülnéztünk, s kicsit odébb megtaláltuk a megjelölt házat, azonban még mindig nem volt szerencsénk, mert a  háznak két ajtaja volt (egy elöl, egy hátul), viszont az nem volt feltüntetve, hogy melyik a 15/a. Tehát jóhiszeműen bekopogtattunk mindkettőn s vártunk. Az eső közben annyira zuhogott hogy konkrétan átázott a kalapom. Általában nem esik ennyire Angliában, de aznap kitett magáért. Minenesetre, egy kis idő után beengedtek minket. Az alsó emeleten rögtön jobbra a fürdő -fürdőkáddal!- szembe a konyha, s a hallban a mosógép. Felül három szoba, két nagyobb s egy kisebb -mindhárom legalább 3x akkora mint az én mostani szobám- s mindez 82 fontárt hetente, s az árban benne van a víz. A háztól nem messze végig a patak mentén egy kis ösvény vezet a Kampuszomi, kb 5 perc alatt oda lehet érni. Még aznap elfogadtuk a házat.

ZN.

Megint semmi

Nos, hivatalosan is elnézést kérek mindenkitől aki nap mint nap nézte a blogomat, s csak annyit látott, hogy semmi se változik április óta.
S most jön a magyarázkodás, mert persze megvan az okom rá.
Körübelül egy hónapja egy esős csütörtök reggelen az egyik modul tanár elmagyarázta, hogy mi az a Compendium, s hogy jobban megértsük gyorsan adott is úgy 8-9 - egy Compendiumra elég- projektet. (A Compendium amúgy asszem a nap neve (április 30), nem a dologé, valszeg rosszul használjuk a kifejezést, de mindenesetre amit az elsőévesek Compendiumnak hívnak az nem más, mint egy A3-as füzet a legszebb papírra nyomtatott munkáiddal tele. Tehát kb. egy A3-as portfolio.) Szerencsénkre azonban itt nem állt meg a menet, hanem a következő tanár ugyanarra a határidőre adott még egy füzetre elegendő projektet. Tehát egy rövid nap leforgása alatt az elkészítendő rajzok/esszék/makettek száma a kb. nulláról 23-ra nőtt. Ezért nem írtam blogot a szünet előtt, mert tudtam, hogy ha pihenni is akarok a tavaszi szünet alatt akkor lehetőleg mindent be kell fejeznem még mielőtt hazamennék. Nos, ez bár nem jött össze, de nagyon sokat haladtam az biztos. Hogy erre a kedves tanárok rácáfoljanak a szünet utáni első nap a kezünkbe nyomtak egy HÁROM OLDALAS listát. Amiben nincs benne természetesen a másik két Compendiumnak a feladatai, hiszen ez a három oldal A1-es méretben megy a portfolióba, Május 15.-én.

De azért majd igyekszem mostanság több időt szakítani a blogra. Addig is legyetek jók

ZN.