Házalás

Mint kiderült a koleszban csak első évesek tartózkodhatnak, ami azzal járt, hogy ház után- s ami még nehezebb- lakótársak után kellett néznem. Ami bonyolultabb feladat volt, mint amilyennek elsőre tűnt, mert a norvég lány a norvég barátnőjével akar lakni, a ciprusi meg egy másik ciprusival, én meg mint hazám egyedüli képviselője, meg voltam lőve. Persze mehettem volna harmadiknak valamelyikükhöz, de ez azzal járt volna, hogyha nem akarok kimaradni a beszélgetések 50%-ból, meg kell tanulnom norvégul vagy görögül. A problémát végül egy késő esti beszélgetés oldotta meg a konyhában: nem csak nekem, de két lakótársamnak se volt kivel laknia jövőre, úgyhogy szövetkeztünk s egyesült erővel szereztünk egy házat a következő módon:

Az egyetemnek van egy 'Headed Tenancy' nevezetű szervezete ami Kingston beli/környéki kiadó házakba közvetít ki diákokat. Ez a dolog azért sokkal jobb, mint csak úgy saját magadban keresgélni házat, mert ezek a házak ellenőrzöttek, olcsóbbak, s valószínűbb hogy nem fognak átvágni. Csak 2-6 fős csoportokban kell jelentkezned, kiválasztani s rangsorolni 7 házat a listájukról, s várni s reménykedni. Ha szerencsés vagy, akkor kiválasztanak az egyik ház Elsődleges Csoportjának, s akkor csak annyi a dolgod, hogy megnézd a házat egy adott időn belül, s eldöntsd hogy kell-e vagy sem. Ha kevésbé vagy szerencsés, akkor Tartalék csoport leszel, s abban reménykedsz, hogy az elsődleges csoport elutasítja a házat. Ha meg igazán balszerencsés vagy akkor nem kapsz semmit, s várhatsz arra, hogy megüresedjen egy hely.

Valószínüleg az nemzetközileg színes kis csapatunk meghatotta a zsűrit, mert a listánk 6. helyezett házának Elsődleges Csoportja lettünk. Gyorsan szörfölni is kezdtünk a neten, hogy melyik is az a a ház, milyen a környék stb. de amit találtunk igencsak lelohasztotta a lelkesedésünket. A google streetview alapján a ház nem más mint egy egyemeletes épület egyik fele, aminek másik felét egy óvoda foglalja el. A norvég lány gyorsan fel is kereste az ovoda honlapját, s minden egyes pontra amit felolvasott hangosan szörnyülködtünk (az átlagosnál hosszabb nyitvatartás- tehát mikor visszaérünk akkor is itt lesznek; van kertje- ami vagy szomszédos a mi kertünkkel, vagy a mi kertünk s az ablakunk alatt fognak rohangálni stb.) A szoba 105 font hetente amiben se víz, se áram se semmi nincs benne. Másnap épp arra jártam suli ügyben, úgyhogy el is látogattam oda. Az út az egyik legforgalmasabb út amit valaha is találhatsz Kingstonban (mert ez vezet Surbitonbe) s az egész bűzlik. Bezzeg bármelyik környező utca mintha maga a menny lenne, csöndes s egy lélek se jár arra, nemhogy autók. Ezek után már egészen biztosak voltunk benne, hogy nem fogjuk elfogadni a házat, de azért felhívtuk a jelenlegi lakókat, s megbeszéltünk egy időpontot, ami egyikünknek se volt jó. (Hétfő délután, mert hiába volt elöttünk a hétvége, a lakóknak nem volt jó, s szerdára válaszolnunk kellett az Egyetemnek). Tehát kiosonva a délutáni stúdiómról elindultunk a Villiers Road 15/a felé, s amikor elértünk a google streetview által megjelölt ház elé, csodálkozva vettük észre, hogy az a Villiers road 29. Tehát körülnéztünk, s kicsit odébb megtaláltuk a megjelölt házat, azonban még mindig nem volt szerencsénk, mert a  háznak két ajtaja volt (egy elöl, egy hátul), viszont az nem volt feltüntetve, hogy melyik a 15/a. Tehát jóhiszeműen bekopogtattunk mindkettőn s vártunk. Az eső közben annyira zuhogott hogy konkrétan átázott a kalapom. Általában nem esik ennyire Angliában, de aznap kitett magáért. Minenesetre, egy kis idő után beengedtek minket. Az alsó emeleten rögtön jobbra a fürdő -fürdőkáddal!- szembe a konyha, s a hallban a mosógép. Felül három szoba, két nagyobb s egy kisebb -mindhárom legalább 3x akkora mint az én mostani szobám- s mindez 82 fontárt hetente, s az árban benne van a víz. A háztól nem messze végig a patak mentén egy kis ösvény vezet a Kampuszomi, kb 5 perc alatt oda lehet érni. Még aznap elfogadtuk a házat.

ZN.