Hétfőn tíztől az új tanszék vezetőnk beszélt arról, hogy a belsőépítészetet milyen sok szeretettel fogadja vissza a keblére a Design School (Dizájn tanszék?) - mivel időközben kiderült, hogy két évvel ezelőtt a belsőépítészet szak hozzájuk tartozott, mielőtt átrakták volna az Építészet s tájépítészet tanszékre. Kicsit se bonyolult. Múlt évben a kartársaink voltak az építészek s tájépítészek, idén pedig megkaptuk a divat tervezőket, bútor s formatervezőket, grafikusokat, animáció szakot stb. Az egész tanári kar lecserélődött, egyetlen tanár kivételével - aki a sulihonlap szerint most adott ki egy új könyvet- s ahelyett, hogy egy folyamatos tutorunk lenne az egész év folyamán, mindenki a tutorunk lesz egy kicsit, ami elsőre jól hangzott- ha rossz a tanár, nem ragadunk vele egész évben- de gyakorlatban vannak buktatói, amiről majd mindjárt beszélek.
Az órarendünk változatlan, abból a szempontból, hogy szerda s péntek szabadnap, viszont sok más szempontból viszont sok változás van.
Az első ami egy egyszerű szemlélőnek feltűnik, az az, hogy egy titkosírás fejtőnek is legalább egy hét kell, mire rájön, hogy mi mit jelent. Nekünk is beletelt egy kis időbe, de végül feltörtük a kódot.
De inkább nem árulom el, hadd szórakozzatok ti is egy kicsit.
Csütörtökön aztán bele is vágtunk, keményen a közepébe. Az e-mail ami arról kellet volna értesítenie bennünket, hogy csütörtök reggel tízkor London belvárosába találkozunk, szerda este fél hatkor indult útjára. Én konkrétan éjfélkor szereztem tudomást róla, úgyhogy nem kicsit voltam fáradt másnap. A Royal festival Hall-ban kezdtünk, ahol egy jó 3 órát töltöttünk azzal, hogy megfigyeltük, hogy hogy mozognak az emberek a térben, majd elmentünk a világ másik felére, ahol a svájci Vitra cégnek a termékeit rajzoltuk le. Addigra már olyan álmos voltam, hogy megfájdult belé a fejem, s hazafelé a vonaton úgy 4-5 ször aludtam el. Kaptunk is sok házit, csoportban s egyénileg is, s az is kiderült, hogy hál' isten idén 'csak' A2-es portfóliónk lesz (tehát feleakkora mint tavaly. Juppi).
Következő hét hétfője azzal kezdődött, hogy az egyetlen tutor aki aznapra ki volt írva nekünk, háromnegyed órát késett, s amikor bejött csodálkozva kijelentette, hogy miért nem dolgozunk, amíg ő nincs itt? De könyörgöm, mit, ha hétfőre készen kellett lenni mindennel, s mi rendesek voltunk, s valóban készen is lettünk? Ezek után, minden csoport kirakta a rajzait egy asztalra, s amíg ő az egyik csoporttal beszélt, addig mi körbementünk s megnéztük a többiek munkáit, ami jó volt, de nem annyira szórakoztató, hogy az egész napot kitöltse. Már pedig ez következett, merthogy ez az ember annyit beszélt, hogy minden egyes csoportnál minimum fél órát töltött (maximum nem volt), így kerek ÖT ÉS FÉL óra múlva kerültünk sorra. Egészen addig nem csináltunk semmit, mert nem volt mit. A nap végére olyan fáradt voltam a tömény semmit tevéstől, hogy megint fejfájást kaptam. Tehát ím a gyakorlati hibája a napi tutornak: kevés ennyi emberre, főleg, ha szájmenése van.
Na, azért némi pozitív változás is tapasztalható idén: először is, már most megkaptuk szinte az összes modulból, hogy egészen pontosan mit fogunk csinálni karácsonyig- az egyik modulból egészen nyárig- s még az esszé kérdéseket is előre tudjuk. Tehát némileg szervezettebb az egész, ami melegséggel tölt el, mert így már most el tudom kezdeni írni az esszét (s így tuti kész leszek időben).
ZN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése