Igen, már megint tűzriadó volt. Ugye említettem már, hogy mennyire örültem, hogy eddig még nem riasztott éjszaka sohasem? Nos, most már nincs okom örömködni. Azt tudni kell, hogy a tűzjelző hangja olyan, mintha a füleden keresztül egyenesen az agyadat erőszakolná meg, s mivel az én szobám a legkisebb, a leghangosabb is. Első gondolatom az volt, hogy: ugye most viccelnek, s nem kell kimennünk?! Próbáltam a fejemre húzni a párnát, de vajmi kevesen segített, úgyhogy egy pokrócot magamra csavarva kitámolyogtam a konyhába, mivel ott sokkal halkabb a riasztó. Kisvártatva a nagyon álmos s zavarodott lakótársaim is csatlakoztak hozzám, s odakinn is nőtt a tömeg. Rövid töprengés után úgy döntöttünk, hogyha megtalálnának minket a security emberek miközben a tűzjelzőket ellenőrzik, nagyon csúnyán néznének, úgyhogy kimentünk mi is. Balszerencsénkre a security emberek addigra már az ajtóban álltak, s nagyon csúnyán néztek miközben kisompolyogtunk mellettük, s olyasmiket kiabáltak, hogy 'emberek, ostobák vagytok? Ha megszólal a tűzjelző, ki kell menni azonnal!'. Mintha nem tudnánk vészhelyzet esetén kimászni az ablakon. Mindenesetre kinn jó idő volt -esett- s nagyon morcos, nagyon álmos emberek álltak körbe-körbe. Összefutottam a ciprusi lánnyal s a lakótársával aki szintén csoporttársam, s kiderült, hogy neki ez az első éjszakája itt. Isten hozott újra itthon, nesze neked tűzriadó.
ZN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése