A Második

S ím, imáim nem leltek meghallgatásra, hajnali 1:35-kor megint csak a tűzjelző fülbemászó dallamára ébredtünk. Ezúttal jó kislány voltam, s első szóra kimentem, magam köré csavarva a plédemet. S bár ez múltkor elég volt, most valahogy lehűlhetett az idő, mert majd meghaltam olyan hideg volt odakinn.

Mint utóbb kiderült meg is fáztam, mert azóta a nyirokcsomóim úgy megdagadtak, hogy konkrétan látni lehet a különbséget, s a nyelés annyira fáj, h inkább nem is nyelek. Mivel nem vagyok bejelentve orvoshoz a gyógyszertárosokra bíztam az életem, ma másodszorra mentem vissza, mert első alkalommal nem vettek teljesen komolyan, egy egyszerű megfázás gyógyszert adtak. De a mostani már jobbnak tűnik, s még használ is, csak épp halálosan álmosít. Végig néztük a körzet összes orvosát, de zárva vannak hétvégén, s az Egyetem orvosa is zárva van, a Surbitoni kórházat épp felújítják, a Kingstoni kórház pedig olyan messze van, hogy inkább éhen halok, minthogy kitaláljam hogy buszozhatok el odáig. De én bízom a gyógyszerészekben, ők elég képzettek errefelé. Ha kihúzom hétfőig, akkor meg elmegyek az egyetem orvosához.

Kész, végeztem a tűzriadóval, legközelebb akkor se megyek ki, ha valóban ég a ház, inkább veszek egy füldugót.

ZN.