Óra helyett móka

 Kedden Reading helyett múzeumba mentünk. Mivel a Reading óra= a belső épitészet művtörijével, ezért elmentünk a Geffrye múzumba, ami nem más, mint a belsőépitészet múzeuma. Tizenegy szoba van benne, ami kronologikusan megy sorba a különböző stílusokon. Tehát a szoba numeró únó egy korai 17. századi volt, míg az utolsó szoba olyan bútorokat is tartalmazott, amivel múzeumon kívül is találkoztam már. Mielőtt bementünk volna, kaptunk egy feladatsort, s látatlanban választanunk kellet egy számot.  Ugye egyértelmű, hogy melyik számot mondtam? A nyolcat. Balszerencsémre a nyolcas egy unalmas, a barna minden színében pompázó györgy korabeli szoba volt, aminek egyetlen ékessége a gyönyörű szecessziós csillárja volt.


A múzeumozás után kaptunk egy rövid ebédszünetet, majd a tutor -Dr. David Lawrence, ha valaki nagyon kíváncsi a nevére- körbevezetett minket az East Enden, mert az állítása szerint ez a design forrópontja Londonban. Voltunk itt:

Ami nemtom pontosan mi, de egy iszonyat híres designer (Kingston tanulója volt) design boltja ami annyira designos hogy csak na. Miután mind a huszonpáran betódultunk oda, nem is maradt több hely a boltban, ahogy az alábbi illusztráció mutatni engedi:

Miután elmentünk, a tutor megsúgta, hogy az az ősz, szemüveges hapi, akit bemenetelünkkor láttunk eltünni egy ajtó mögött, az AZ a designer, aki többek között arról is híres, hogy nagyon szerény/félénk (shy).

Körbekutyagoltuk a helyet, s ezeket (is) láttuk:

egyszerűen imádom ezt a nyakláncot

ez egy iszonyat drága cipőbolt

ZN.