Szumma

Mivel már jópár napja nem írtam (nem, mert lusta voltam, hanem mert nem igazán történt semmi, s időm se volt), most gyorsan kiemelem az elmúlt hét legfontosabb történéseit.

Hétfőn tanulmányi kirándulásra mentünk, ami sajnos - vagy talán szerencsére?- nem hasonlított a Varázslatos iskolabuszra.

Kedden Reading óra volt, mialatt élet halál harcot vívtam egy nyomtatóval. Ő nyert. Tehát hivatalosan se tudom még használni az ottani nyomtatókat, a Macintoshuk pedig bármennyire is filigráns, olyan lassú, hogy a cseppkő növekedési sebessége hozzá képest olyan, mint a villám. Nagyon nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne tépkedjem ki a kábeleit egyesével, s vágjam a gyönyörű apple klaviatúráját a képernyőjébe.

Szerdán nem volt suli, helyette mentem a bankba, s megnyitottam a második számlámat is, ami nagyobb kamatozású, s amiről majd a szállást fogom fizetni. Utána elmentem a Pullingersbe s vettem akkora papírlapot amennyi hely összesen nincs a szobámba. A legrosszabb, hogy egy ugyanekkora rajztáblát is kell majd vennem, amihez semmi kedvem sincs. Komolyan, az A1, akkora, hogy egy hat tagú család kényelmesen megebédelhetne rajta!! S ennyi pénzből akár vehetnék egy rég áhított Kindle-t is...
Délután vívni voltam, volt ott még rajtam kívül 3 kardozó fiú akikkel elvoltunk, habár nagyon nagyokat csapnak, most is 4 lila folt büszke tulajdonosa vagyok. Odafelé és hazafelé is gyalogolnom kellett, mert a Uni busz csak nem jön időben, vagy épp az orrom előtt megy el, amikor menetrend szerint még lenne 15 perce a megállóban. ÚÚúú, de nagyon várom már az én kis biciglimet amit remélhetőleg kiküld az én kis anyukám holnap. Éljen, éljen!

Csütörtökön - azaz ma - két nem is annyira unalmas óra után jött a sírvaátszenvedős stúdió, ami most mintha nem is lett volna annyira rossz, mint az előző héten. Bár a tutorok még mindig nagyon bizonytalanok, s kis tanár jellegűek, a mai feladatnak legalább volt minimális értelme. A1-es méretre  rajzoltunk oktogonális oszlop alaprajzot, metszetet, mindent csupa-csupa vonalzóval, körzővel, szögmérővel stb. Tehát szabadkezi rajz, nem-nem. S most éreztem már nem először azt, hogy akinek van mindene, az feltalálja az űrben is író golyóstollat, de az oroszok visznek helyette ceruzát.. Magyarul: az angolok össze vissza vásárolnak mindenféle vonalzót, szögmérőt, 60 és 90 fokos vonalzót, stb. de nem tudják használni, én meg vígan megszerkesztem a 45 fokos szöget egy körzővel. A padtársamnak utána fél óráig kellet magyaráznom, hogy mi az a szakasz felező merőleges, s hogy kell  azt megszerkeszteni, de nagyon nem értette, úgyhogy feltételezem, hogy ez kimaradt az általános iskolai matematika tanulmányaiból...

Délután elmentem egy meghallgatásra, ami olyan izgi, hogy külön posztot érdemel, addig is izguljatok.

ZN.