Tanulmányi kirándulás? Jajj, ne!

Már amikor megláttam az órarendben, hogy tanulmányi kirándulás lesz október elsején, már akkor tudtam, hogy esni fog. Tegnap még a fejem is fájt, s ez megerősítette a gyanúm. És voilá, valóban esett. Meglepődtetek, mi? Mert én is.

Tizenegyre kellett a Viktória kapuhoz érnie mindenkinek (apropó, én nem értem, sztem sokkal egyszerűbb lenne, ha az egyetemen találkoznánk, s onnan mennénk tovább, úgy legalább mindenki időben odatalálna) s csoportos bérlettel mentünk be.

Odabenn általában csak az épületek belsejét csodáltuk. A nap nagy részét a legnagyobb pálmaházban töltöttük, különböző skeccseket és méréseket készítve a belső szerkezetről. Én voltam olyan elmés, hogy a tető támpillére tetszett meg, úgyhogy amikor mérésre került a sor, fel kellet másznom rá, amitől néhányan rosszul lettek. Öt körül bezárt az épület, úgyhogy akkor kizavartak onnan minket. Addigra már a nap is kisütött, mindannyiunk örömére. Kifelé menet csatlakoztam egy épitész csapathoz, s így még megnéztem egypár látványosságot mielőtt még elhagytuk volna a park területét. 

Még az esőben is látszott, hogy minden teli van madarakkal, hát még délután! Az udvaron ludak legelésztek, a fákon zöld papagályok káricsáltak, s még egy pávával is összefutottunk. Mókusból is rengeteg van, s nem nagyo félnek az embertől. A Hyde parkban láttam, ahogy egy ember a kezéből etette őket.

Hazafelé már nagyon fáradtak voltunk, de ez nem hatotta meg a Uni buszt, így is csak Surbitonig szállított, onnan gyalogolnunk kellett. S még így is jól jártunk, mert azt mondta a sofőr, hogy rajta kívül nincs más Uni busz az utakon. Ezt azóta se értem.

ZN.