Makett

Már írtam egy kicsit a makettről, hát ím a folytatás. Egy héten keresztül, szinte minden nap addig voltam a suliban, amíg a morci biztonsági őr ki nem rúgott, s mégse lett kész. Az ok asszem egyértelműen a csoportmunka hiánya volt. Mert bár 13 embert számlált a csapatunk, azok száma, akik minden este ott voltak, a teljes létszám negyedét sem érték el.

Mondnom se kell, hogy nem lettünk kész csütörtökre. Amikor az építészek bejöttek a stúdiónkba, hogy megnézzék mit csináltunk, a makett helyett egy sereg szorgosan munkálkodó belsőépítészt találtak. Kaptunk haladékot hétfőig. De persze hétvégén is csak én és a román lány voltunk ott, úgyhogy nem lettünk kész. De akkor már annyira elegünk volt az egészből, hogy megfogadtuk, hogy akkor se nyúlunk többé a maketthez, ha fegyvert fognak ránk. Hétfőn, amikor a tanárok látták az eredményt, és az eléggé csalódott arckifejezésemet, mindegyik egyenként félrehívott minket beszélgetni, hogy ne legyünk szomorúak, mi mindent megtettünk. Szerencsére ezt a projektet ők osztályozzák, s bár eredetileg elvileg csoportban kaptuk volna a jegyet, a jelen körülményekre való tekintettel külön fognak osztályozni minket. S nem, nem tudom mikor kapunk jegyet, ne is kérdezzétek.

ZN.