Tintagel- negyedik nap

Az utolsó napunk szintén a már kicsit unalmassá váló angol reggelivel kezdődött. Ezután összeszedelődzködtünk és elkezdtük hosszú utunkat a reptérre.

De előbb még beugrottunk a Doc Martin sorozatból ismert Port Wenn azaz Port Isaac városába. Ami nem volt könnyű. Igazság szerint ezt az utacskát már tegnap megakartuk tenni, de miután csak naponta kétszer ment busz Tintagelből Post Isaacbe és a reggeli busz egy óra után se bukkant fel feladtuk a dolgot és körbekérdeztük a taxi társaságokat, hogy mennyiért tennék meg ezt a szűk 13 mérföldet. A válasz egy meglepően alacsony 15 font volt - ami alig több, mint amennyibe a busz került volna- úgyhogy az utolsó nap reggel taxival mentünk a szomszéd faluba. Amúgy nem tudom, hogy vajon mit csinálnak az itt lakók, tuti mindenki kocsival jár, aztán ha lerobbant a trabant akkor otthon maradsz, mert hogy busszal nem lehet eljutni sehova normálisan, az biztos.

Megpróbáltam megtalálni azt a pontot ahonnan a sorozat nyitóképeit forgathatták

A Doc háza

Apály volt amikor megérkeztünk

A város eddig nem ismert oldala

Amúgy Port Isaac egy gyönyörű kis halászváros, habár nem túl sok tennivaló van itt. Az öböl halszagú, de ez nem riasztja el a megannyi túristát akik valószínűleg szintén csak a tévés ismeretség miatt jönnek ide. Miután végigjártuk a híresebb forgatási helyszíneket kicsit beljebb tévelyegtünk, s olyan oldalát fedeztük fel Port Isaacnek amit eddig még sose láttunk. Kis folyó a házak között, szűk utcák és széles kocsik amik próbálnak elférni a túristák és a házak között.

Ezután 2-3 busz segítségével sokszoros átszállás és várakozás után elértünk Newquey-be. Newquey egy nagyváros, szürke és érdektelen. Eredetileg úgy terveztük, hogy - mivel másnap hajnalban indul a gépünk- a reptéren töltjük az éjszakár, de miután láttuk, hogy a reptér milyen apró és felszereletlen, inkább leültünk átgondolni a dolgokat. Az utolsó busz a reptérre este nyolckor indult, reggel az első pedik hatkor- ami ha késik túl késő lett volna. Tehát ha maradunk a szürke városban, hajnalban taxival kellene mennünk. Pár taxitársaság megkérdezése után kiderült, hogy ez 20 fontba fájt volna. Ez után az internet segítségével kiderítettük, hogy végül is a reptér 24 órában nyitva van, úgyhogy akár ragaszkodhatunk az eredeti tervünkhöz is. De azért körbekérdeztünk egy látóhatárba kerülő hostelt, hogy mennyibe kerülne a mai éjszakára a szállás- 100 fontot mondott fejenként. Úgyhogy megpakoltuk magunkat cornish pékárúval és megkerestük a reptérre induló utolsó buszt. Amire persze egy 1,5 órát kellett várni, mivel lerobbant valahol. De végül kiértük a reptérre, és lepakoltunk egy kényelmesnek tűnő székre. Ekkor jött az ötlet- vajon van-e luxus várakozószobájuk? Mert ha van ott boldogan eltölthetjük az éjszakát. Volt. Úgyhogy elcaplattunk az információhoz s vettünk két jegyet a várószobába. Aztán amikor már épp örültünk volna a fejünknek, az információ zavartan visszakérte a jegyeinket, s rámutatott, hogy csak holnap indul a gépünk. Mondtuk, hogy igen, tisztában vagyunk vele. Erre közölte velünk, hogy ja bocs, de nem maradhattok itt, estére bezár a reptér. Na ne. Ekkor riadóztatott mindenkit- a menedzsert, az éjjeli őrt meg egy másik kollégát, az előbbieket azért, hogy megkérdezhessük őket, hogy bent maradhatunk-e éjszakára, az utóbbit hogy visszaadja a várószoba árát. Meg is érkezett az éjjeli őr és kijelentette, hogy semmiképp nem maradhatunk bent, mire persze felmerült a kérdés bennem, hogy mi a fenének hívják 24 órás nyitvatartásnak ha nem maradhatsz bent. Erre azt felelte, hogy 24 órában nyitva van és őrizve van a reptér, csak épp 10 órától senki nem tartózkodhat bent. És kint? Kérdeztem vissza, már nem kicsit bosszúsan. Mert hogy itt maradunk az biztos, s ha nem bent akkor hát kint. Mivel az utolsó busz már elment, s taxiznunk kéne oda-vissza plusz a hotel ára. Annyi pénzünk meg nincs. Na ekkor ngyban tanácskozni kezdtek, s végül szereztek nekünk szobát egy bed and breakfastben ami szinte a reptér mellett volt. A tulaj értünk jött és reggel vissza is vitt minket a reptérre, tehát végülis mindenki nagyon rendes volt, s minden jó ha a vége jó.

ZN.