Warwick Kastély és Oxford

Való igaz, hogy eltelt már egypár hét mióta megjártuk Warwick kastélyát és Oxfordot, de még mindig jobb később megtudni, mint soha, nem? 

A napsütés ne tévesszen meg, meglehetősen hűvös idő volt.

A kastély belseje az egyik legfeldíszítettebb legtúristacsalogatóbb várbelső volt amit valaha láttam. A fenti képe a fő csarnok látható karácsonyi díszbe öltözve, lóbogó kandallóval a megfagyott látogatók legnagyobb örömére.

A belsőbb szobákban érintetlenül állnak a bútorok, szőnyegek, kárpitok függönyök és az emberek, mintha megfagyott volna az idő. Az emberek is? Igen, s a viaszfigurák mellé még végtelenített korabeli beszélgetésfoszlányok is segítenek felelevíteni a kastély életét. 

Itt-ott pedig vicces kis feliratok vidámítják az olvasni tudókat.

Még műkaják is vannak az asztalon! A kéregető kitömött medvéről nem is beszélve.

Az inas pedig most is teszi a dolgát- már ha a mellékelt táblácskának hinni lehet.  

A pávakertben pedig a páva alakúra vágott bukszosok mellet igazi élő pávák is lófrálnak, zöld pávaürülékkel borítva be mindent. De legalább nagyon fotogének:

A parkba még egy vadászmadár bemutatót is sikerült elcsípnünk ahol az idomár egy sast meg egy kis sólymot parádéztatott.

Mire megérkeztünk Oxfordba sötétedett, s minden zárt be. Úgyhogy leginkább csak kívülről láttuk a dolgoka. De így is szép dolgok voltak, főleg naplementében.

A sóhalyok hídja ;) Oxfordi kiadás, víz, rabok és börtön nélkül.

ZN.