Úti cél: Svájc - Bázel

 A nap épp lenyugvóban volt, amikor a vonatunk megérkezett Bázelba. Az út közbeni alvástól gyűrött társaság lekászálódott, s bőröndjeinket magunk után húzva elvillamosoztunk a hostelba. 

tiszta Velence

Majd - megint csak a zöld fitos orrú villamosok segítségével- eljutottunk erre a helyre:

Sajnos a nevét nem tudom, de az nem más, mint egy hatalmas kiállító tér meg még egy ami egy elképesztő méretű tetővel/plusz emeletekkel van összekötve. A két épületrész között meg vígan közlekednek a villamosok, amikre időközben ráesik az eső az épületet átfúró impozáns lyukon:

S hogy jobba lássátok, hogy hogy is néz ki ez, ím egy madártávlati kép:

Ezt ennek a toronynak a 31. emeletéből fotóztam:

Aztán ellátogattuk megnézni a városházát, ami a sötétben a barna falaival telesen úgy nézett ki, mintha csokiból lenne. Néhányan meg is kóstolták.

Nappal azonban inkább nézett ki vörösnek,mint csokinak:

 Másnap átbuszoztunk Németországba, hogy megnézzük a Vitra bútorgyárat. A helyről annyit kell tudni, hogy egyrészt nagyon híres ott, másrészt pedig a tulajdonos megszállottan gyűjti az épületeket. Igen, jól hallottátok: épületeket. Az egész hely egy nagy park telerakva a leghíresebb építészek és művészek épületeivel. Ez l. Frank Gehry design múzeuma rögtön a bejáratnál:


Mivel vagy egy fél órával korábban érkeztünk a telepre, mint a körbevezetésünk lett volna a fennmaradó időt ebben a 'szobában' töltöttük:

Sokan kikiáltották a legkellemesebb helységnek a világon. Valaki más -elnyúlva az egyik puha hullámon- azt állította hogy ez bizony nem más, mint az élet értelme.

Fél óra lazítás múlva felbukkant az idegenvezetőnk, és megkezdődött a menetelésünk. Sok mindent láttunk ott, úgyhogy csak a kedvenceimet rakom be. Ez pl. eredetileg egy Volvo kiállításra készült, de a Vitra tulajdonosának annyira megtetszett, hogy megvette és felépítette itt:

Belülről is nagyon szép:

Ez pedig nem más, mint az az épület ami híressé tette Zaha Hadidot: A tűzoltó állomás.

Ez az az épület ami inkább művészet, mint ház, mivel annyira nem funkcionális, hogy a tűzoltók két év után elköltöztek. Pl. a wc-nek üveg ajtaja van, a lámpákat csak egy panelről, az ajtó mellől lehet fel-és leoltani, a falak pedig ki-be dőlnek, ami tengeribeteggé tesz egy idő után.

A japán parfétorta inkább volt funkcionális:

Ez az épület egy iszonyatosan hatalmas ellipszis alakú gyár, de amíg nem látod belülről (vagy fentről) addig rá se jössz hogy mekkora, az okos külső borításnak köszönhetően. Az építészek valami olyan anyagot kerestek ami kisebbé, lágyabbá és könnyebbé teszi a látványát, és ezt megtalálták a függyönyt imitáló fehér hullámzó corianban.


Sokak kedvence a japán konferencia épület volt. A legenda úgy tartja, hogy amikor a Vitra tulajdonosa először felkérte az építészt, hogy építse meg ezt a házat, akkor az el akart utasítani, amíg meg nem látta a helyszínen virágzó cseresznyefákat. Akkor elfogadta az ajánlatot, s megépítette úgy az épületet, hogy a lehető legkevesebb fát kelljen kivágni, s hogy a ház ne nyomja el látványban a fákat, a földbe süllyesztette az emeleteket.

Végül pedig kaptunk két órát arra, hogy felfedezzük a Vitra bemutató termeit:

A kilátás lélegzet elállító volt. A két órából vagy másfelet csak azzal töltöttük, hogy kerestünk egy kényelmes széket, s gyönyörködtünk a kilátásban.

Üditős üvegből készült lámpa!

Most pedig vére befejezem ezt a postot, s a végét majd később.

ZN.