Ha megadatik a luxus

Szerencsés véletlennek köszönhetően az idei iskola évet a British Airways Business Class-án utazva nyitottam meg. A szerencsés véletlen az volt, hogy amikor vettem a repjegyet valami rejtélyes okból kifolyólag csak párszáz forinttal volt drágább a Business Class mint a sima, s így legalább két bőröndöt adhattam fel. Meg is tömtem a két legnagyobb bőröndömet, a nagyobbik 23 kilóra a kisebbik 18ra sikeredett. E mellé kézipoggyászként egy 12 kilós kisbőrönd és egy dugig teli laptoptáska jött. Éljen a feladott cucc nehezebb volt, mint én! Ilyen se volt még. De ami ez után jött, no hát olyan se volt még ezeddig (és ha csak nem mosolyog rám a szerencse megint, nem is lesz egyhamar). Mire becsekkoltam és átmentem az ellenörzésen addigra már megnyitott a kapu, de mivel ez British Airways előre foglalt helyekkel, nem izgattam magam, s felmentem a privát váróterembe ami a Business Class jegyem kiváltsága volt. Igyekeztem beolvadni a gazdagok és az üzletemberek közé. Azt hiszem nem sikerült tökéletesen. Maximum öt percet tölthettem ott, de az a fotel amiben ültem kényelmesebb (s ízléstelenebb) volt mint bármi más otthon. Miután otthagytam a fotelmennyországot a gyors sorba állhattam be s elsőként ültem be a helyemre az első sorba.

Aztán jöttek az újabb meglepetések. 

Először is a kedves nagyon britt légiutas kísérő pasi megkérdezte, hogy ne szeretnék-e egy 'forró törölközőt' (hot towel). Meglepetésemben elutasítottam, mire visszakérdezett, hogy biztos? Hangsúlyában benne volt, hogy el kéne fogadnom, de mivel nem tudtam pontosan mire való s mi a helyes eljárás, inkább nem akartam lejáratni magam. Persze aztán megfigyeltem a többieket, s levontam a következtetést, hogy kéztörlésre szolgált, s vissza kellet adni neki használat után. De mivel én ültem legelöl, mindig velem kezdte a sort, s ezért ezentúl is improvizálnom kellett. Mindenesetre a kajában igencsak nagy különbség van a sima és az első osztályú között. A simában kapsz egy innivalót, egy teát vagy kávét és egy szendvicset. Itt a kedves úriember folyton azzal zargatott hogy nem kérek-e még inni valamit - csinos kis üvegpoharakban, nem az eldobhatós műanyagban mint amúgy-  úgyhogy a végére már majd szétrobbant a hólyagom. Kaptunk előételt, majd hatalmas tálcán megérkezett a főfogás: ennyit azóta nem ettem repülőn, mióta Egyiptomban voltam.

Csirke salátákkal, cukkinivel meg miegymással, meleg zsemle amit én választottam a kosárkából kék sajt csatnival és desszert. A sajt volt legjobb. Kaja után persze járt a tea is meg még egy-két pohár narancslé.

Azt hiszem, most igazán jó dolgom volt. Még a buszok is amik a repülőtől vittek be minket kivételeztek velünk - kevesebb embert zsúfoltak be és gyorsabban elindították őket. A poggyász is elsőként érkezett meg hála a "priority" feliratú cimkének rajta.

Azt hiszem hozzá tudnék szokni ehhez a kényelmességhez. 

Simán.

*sóhaj*

ZN.