Második nap korán reggel egy igazi angol reggelivel nyitottunk - ez benne volt a hotel árban. Bacon, tükörtojás, bab, kolbász, gomba, vajas pirítós és tea tejjel. Utána pedig irány Arthur király szülőhelye- Tintagel vára. Vagy inkább ami maradt a várából. Ami nem sok, s csak hosszas lépcsőmászás árán lehet feljutni oda, de megéri. Persze leginkább a kilátás miatt ami egyszerűen lenyűgöző. A misztikus 98%os páratartalomba burkolt hegyfokok láttán az ember nem is csodálkozik, hogy mennyi legenda kapcsolódik ehhez a helyhez.
A vár komplexum két különböző hegycsúcsra épült, úgyhogy jutalmul hogy lemásztunk az egyikről, mászhattunk is a másikra.
Dél felé már egészen meleg volt - habár azt hiszem ez inkább volt köszönhető a párának, mint a napsütésnek- és már azon morfondíroztunk, hogy hova mehetnénk lehűlni. Végül a Szt. Nectan vízesés meglátogatása mellett döntöttünk. Viszont ez nem volt feleannyira se könnyű, mint amilyennek előszörre hangzott. Valahogy sehogy se sikerült megtalálnunk a legrövidebb turistautat oda, de végül mégis ráakadtunk s még így is nagyon messze volt gyalog. Mire megtaláltuk a vízesést, bezárt. Igen, vicces, mi? Hogy tud egy vízesés bezárni, kérdeznéd. Hát úgy, hogy a szemét kezelők ráépítenek egy házat és körberakják kertéssel meg lakatra zárt kapukkal, hogy még ha akarsz se tudj átmászni rajtuk és bekukucskálni. Na tehát ennyit a vízesésről, messze volt, mire visszaértünk meghaltunk, de legalább az erdő amiben volt nagyon szép volt.
ZN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése