Baker street 221/b

A hét hetedik napján korán keltem, mert az Orsiék meghívtak reggelizni a Bentall centerbe. Öt perc várakozás a buszmegállóban rádöbbentett, hogy hétvégén nem járnak a buszok, úgyhogy -meglepetés, meglepetés - sétálnom kellett. A folyó mentén gyalogolva különös dologra figyeltem fel: a Temzében emberek úsztak! S nem is csak amolyan lázadó tinik, hanem konkrétan egy hosszútáv úszó verseny résztvevői voltak. Persze nem tudhatom biztosan, de a narancssárga bojákból, a mellettük őrködő kajakosokból, az egyforma rikító zöld úszósapkából, a parton az úszókat követő nézőkből/családtagokból s a cél feliratból a pálya végén erre következtettem.
A Bentall centerben a Frank B-ben reggeliztünk, ami egy amerikai stílusú étterem. Ott egy akkora avokádós-baconös hamburgert kaptam, amibe csak akkor tudtam volna beleharapni, ha kiakasztható állkapcsom lenne. Aznap nem is ettem semmi mást, olyan jól laktam :D

Délután elmentünk a Baker street 221/b-be, azaz Sherlock Holmes Sir Arthur Connan Doyle által megjelölt lakóhelyére. (Mármint nem az Orsiékkal, egy Londonival :D) Habár az nekem kicsit gyanús, hogy az un. 221b két szomszédja nem épp a 219 és a 223 volt...
Aki még nem látta volna, így néz ki az épület:

A jobb oldalán egy kis ajándékbolt van, ahol meg lehet venni a jegyeket, s beállni a sorba. A biztos úr azért van ott, hogy limitálja az épületben tartózkodók számát. Amikor megláttam az ajtó előtt kígyózó sort, először elbizonytalanodtam, majd erőt vettem magamon: ugyan, láttam már Párizsban ennél hosszabb sorokat is! S igazam lett: itt csak fél-háromnegyed órát álltunk sorba, nem 3 és fél órát, mint az Eiffel toronynál.

A ház egy tipikus nagyon szűk, 3 emeletes dolog volt. Az első emeleten balra volt Sherlock szobája, amiben egy meglepően rövidke ágy volt. Ha Sherock ebben aludt, akkor vagy folyton lelógott a lába, vagy a filmek hazudnak, s kisebb volt, mint én, nem pedig egy égi meszelő mint pl. beedict Cumberbetch. Vagy bármelyik másik Sherlockot alakító színész. 

Holmes unatkozott

a kályhában igazi tűz lobog!

Az emeleten két szoba viaszbábukkal volt berendezve, amik SH kalandjait voltak hivatottak megörökíteni. Volt pár nagyon félelmetesen kinéző, pl. Moroarti bábuja, vagy a pasi akinek egy kígyó tekeredett a fejére. Volt a szobában egy hatalmas könyv is, amibe egy gondos kéz a Sherlocknak címzett leveleket ragasztotta bele. Ez volt minden levél közül a legeslegjobb:

zseniális

Végezetül pedig zárnék egy olyan képpel, ami gyönyörű lehetne, ha nem lettem volna olyan ostoba, hogy nem hozom magammal a fényképező gépemet, s emiatt a telefonommal kelljen fotóznom:

ZN.