Szóval a 'live projekt' azaz az 'élő projekt' elnevezést viselte az a feladat, ami abból állt, hogy meg kellet terveznünk egy széket, majd megépíteni kartonból életnagyságban, de úgy, hogy kibírja azt az időtartalmat, amíg rajta ülve elfogyasztjuk az ebédünket.
Erről a projektről még Berlin előtt szereztünk tudomást, s a kirándulás teljes időtartalma alatt szorgalmasan gondolkodtam rajta, s sketchelgettem, de nem jutottam semmire. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy másik irányból közelítem meg a dolgot, s elkezdtem kis maketteket építeni, csak úgy random. Egy hétvége alatt el is készül úgy hat ilyen modell, amiből kettő, talán három volt érdemesebb továbbgondolásra.
Végül a tutorok közönségszavazata a legutóbbi mellett döntött.
Csak azzal a kikötéssel, hogy kicsit gondoljam tovább, s fejlesztgessem. Bár nem igazán értettem, hogy mi a bajuk vele, s minek fejleszteni, azért megtettem minden tőlem telhetőt, s létrehoztam variációk sorozatát a témára.
Végül pedig kis segítséggel kifundáltam, hogy hogyan lehet stabilizálni egy kicsit:
Külsőre a helyzet szinte változatlan, de belülről a narancs felületeken a lábak össze tudnak kapaszkodni, így nem csúsznak szét, ha nagyobb terhelés éri az ülőrészt.
Miután a struktúrális részt letudtam építeni kezdtem a lábakat szépen sorba, s idő közben a színeken is gondolkodni kezdtem, habár a kifestés nem volt része a feladatnak.
Tehát sok izgalom s nehézség után az ülőrész nélkül eredmény így nézett ki:
Majs kivágtam az ülőrészt is, s következett a terhelési próba, amin szegényke természetesen megbukott: a háromszög hegyei görbülni kezdtek. Természetesen ez előrelátható volt, s ha hallgatok a gépész lakótársamra, meg is előzhető, de vak voltam s süket, s egyedül a designt tartottam szem előtt. Sebaj, ez is egy tanulság, legközelebb majd okosabb leszek. Mindenesetre teleszurkáltam fogpiszkálóval a csúcsokat, s így sikerült elég stabillá tenni ahhoz, hogy elbírjon.
Másnap az aulában gyülekeztünk, s még mielőtt nekifogtunk volna az evésnek a falhoz állítottuk a székeket, s lefotóztuk őket.
Ím hát a végeredmények, két adagban:
A bizonyíték, hogy elbír:
S más szögből:
S a társaság fele, ki-ki a maga székén:
Aztán az ebéd, amit mindenki magának főzött/vett:
Végül is minden jó, ha a vége jó, a szék nem dőlt össze alattam (van aki alatt igen, nagyon izgalmas ebéd volt), s hiába próbálkoztak, még a tutoraim alatt se. Miután a studióban nem tárolhattuk, hazahoztam, s most a szennyes tartó alatt várja, hogy szebb napokat lásson.
ZN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése