A harmadik nap reggelén álmosan indultunk útnak ketten, hogy megnézzük a Philharmonie-t. Ami azt illeti blicceltünk is, mert az az ostoba jegykiadó automata csak pénzérmét fogadott el, ami történetesen nem volt nálunk. A bliccelés nagyon felizgatta a ciprusi lányt, aki még valószínűleg nem nagyon bliccelt, mivel Londonban szinte lehetetlen, Cipruson pedig -saját bevallása szerint- nincs tömegközlekedés. Vagyis nincs számottevően. Mindenesetre az idegenvezető nagyon megörült amikor meglátta, hogy a várt 27+3 ember helyett csak 3 jelent meg. A Philharmonie amúgy nagyon szép volt, az s még több is, mint amit vártam.
A nagyteremben am. nem volt szabad fotózni, mert valaki épp gyakorolt a zongorán a délutáni előadásra. Persze fotóztam, titokban, úgy hogy senki se vette észre. Kiváló paparazzi lennék. Persze, mivel nem néztem bele a fényképezőgépbe a képek kissé ferdék, s nem beállítottak, de a lényeg azért látszik: a lélegzetelállító csarnok, ami egy toszkánai völgy ihletésére született.
Ja, amúgy egy csomó hasonló elemet véltem felfedezni ez, s az építész, Sharoun másik épülete, a könyvtár között amit egy nappal előtte láttogattunk meg. PL.:
- A csigalépcső:
 |
| a könyvtárban |
 |
a Philharmonie-ban
|
2. A lámpák:
 |
| a könyvtárban |
 |
| a Philharmone-ban |
3.A szines üveg ablak
 |
| a könyvtárban |
 |
| a Philharmonie-ban |
Aztán vonatra ültünk s elmentünk délre megnézni a Bauhaust, ami igencsak emlékeztetett a Szilágyira.
ZN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése