Berlin- day 4

Tehát utolsó nap reggelén egy olyan vidám kis hellyel kezdtük mint a krematórium  Persze odafelé megint csak eltévedtünk, mert hiába kérdeztünk meg bárkit a metróból felbukkanva, hogy jobbra vagy balra induljunk el csak rázták a fejüket hogy nem tudják (vagy hogy nem beszélnek angolul). Fél óra késéssel meg is érkezett az időközben két kilométeresre nyúlt csapat első befutói, ahol nagyon morcos tutorok s az idegenvezető fogadott bennünket. Ő egy ottani dolgozó volt, s csak németül beszélt, úgyhogy a svájci tutor fordított nekünk. Mint utóbb kiderült nagy szenvedéllyel művelte a munkáját, s minden tudását át akarta adni nekünk, így sok olyan dolgot láttunk ami nem kapcsolódik egész szorosan az építészethez.

Az előcsarnokban az oszlopok fákat vagy égő gyertyákat szimbolizálnak, a fény a tetejükön pedig természetes fény, ami a plafonba vágott lyukakon jön be. (Nem kell félni, a lyukak üveggel vannak befedve, úgyhogy nem esik be az eső a gyászoló tömegre rossz idő esetén.) Középen egy kis tó van az körforgást stb. szimbolizálandó, s a falakon a lyukakat egy ősi pogány templom ihlette. A csarnokból 3 ravatalozó nyílik, 2 kisebb egy nagyobb, nem túl érdekes, minimalista stílus, de van benne néhány extra: a szertartás végén a sír eltűntethető egy gombnyomással -lassan leereszkedik a mélybe- s a terem közepén lévő hatalmas vaskereszt lecserélhető tetszés szerint bármire. Ezután kalauzunk levezetett minket a mélybe, ahol két helyes kis koporsó várt ránk, begépelt valamit egy nagyon régi gépbe, (sztem DOS volt), s hirtelen bejött az ajtón egy robot, felkapta a koporsót, s elvitte magával.

Követtük, s eljutottunk egy helyes kis kék terembe, ami dugig volt koporsókkal. Kicsi, nagy, olcsó karton vagy drága lakkozott fa, minden s mindenki volt ott. Néhányan rosszul lettek. Majd tovahaladtunk, s elértünk a kemencékhez, ahol nagyban folytak a munkálatok, s három kis koporsó várakozott türelmesen a sorára a nehéz vas ajtók előtt. A szag igazán hozzáadott az extrákhoz, én onnantól kezdve nem is vettem levegőt, csak a számon keresztül.






Majd gyorsan megnéztük a helységet ahová hamvak hullanak, s szortírozódnak ki (a vas cuccokat visszaküldik a korháznak újrafelhasznosítani). Mag a több méretben kapható urnákat. Mire visszaértünk a csarnokba a lányok többsége nehezen lélegzett.



Ezután a kis kaland után nyugodtabb vizekre eveztünk: megnéztük a zsidó múzeumot.

cikkcakk alaprajzú, s ahogy mész körbe körbe, random ablakok
nyílnak random üres terekre amik a ürességet szimbolizálják amit a
zsidók hiánya idézett elő a német társadalomban 

Az egyik ilyen helyen alul a lyuk vas fejekkel volt kitöltve, 

s ha végigmászkáltál rajtuk, az egész visszhangzott s csörömpölt.

Ezután kaptunk egy kis szabadidőt a gép indulásáig, amit a President B megtalálásával s tanulmányozásával kellett töltenünk, úgyhogy a csapat kétfős csoportokra szakadt, s mindenki ment a maga útjára. A mi president B-nk Marsano Blumen, egy virág árus bolt volt. Persze nem csak virágot árulnak, hanem mindent: ami a designnal kapcsolatos. A boltjuk egészen elképesztő volt, s amikor megmondtuk h mi okból vagyunk ott egészen elképedtek, hogy vajon honnan tudott róluk egy londoni egyetem. Még teával is megkínáltak.

A gépet csodával határos módon senki se késte le. Berkin szép volt, jó volt, sok érdekes dolgot láttunk, de tuti hogy még visszamegyek hogy megnézzek olyan kliséket amik ebből a kirándulásból kimaradtak, pl. a berlini fal meg a reichtag. De majd egy melegebb időben, mondjuk tavasszal, mert ez a mínusz tíz fog átlag nem tett jót a közérzetemnek.

ZN.