Az első nap rögtön ébredés után elmentünk vásárolni az Ikeába. Csak a legfontosabbakat vettük: evőeszközök, paplan, párna, tálak, edények, lámpa, házimacska, lábgomba, s pénz, pénz, pénz. Utána a Tom volt olyan rendes s a milliónyi cuccommal egyetemben átfuvarozott a koleszba ahol megkaptam a kulcsokat s a szobámat. Amikor először megláttam egy kicsit csalódott voltam, mert hát sejtettem h kicsi lesz, de ennyire?! De mostanra már nagyjából elpakoltam a cuccokat, kiakaszgattam a fülbevalóimat, kitűztem a szalagavatós fényképünket s az anyámtól kapott ajándékokat kísérő kedves kis feliratokat meg a London térképemet a falamra s így már egészen otthonos kis kuckó lett belőle. S ami azt illeti, kiderült, hogy a bevásárlásnál vétettem néhány hibát, pl. azt hogy véletlenül franciaágyra való takarót vettem, de a hozzáválasztott huzat normális méretű. Sebaj, élelmes lány vagyok, kettéhajtottam a takarót s úgy húztam rá a huzatot. Így kétszer olyan vastag s meleg :)
Délben elvitt a lakótársam bevásárolni, úgyhogy vettem sampont, fogkefét, miegymást. Épp csak a lényeget, kaját felejtettem el venni... A nap hátralévő részét a szobámba töltöttem, rettegve attól h kimenjek, és erre nem vagyok nagyon büszke. Mindenesetre barátkoztam, igaz a meglévő barátaimmal, neten keresztül. De még így is későn feküdtem le, mert az ablakom természetesen a ház ajtajára nyílik, s mindenki csapkod, zakatol s konferenciákat tart ott. De sebaj, az első nap mindig szar (ezt mondom a sokéves tábori tapasztalataimra, a Head Start Eventre s a Milestone Campre alapozva).
Másnap facebookon ráírtam a Head Start Eventes haverjaimra, s ez sikert is hozott, mert az egyikük visszaírt, s találkoztam is vele, s még egy csomó emberrel a Bridge House koleszból. Végigjártük a várost (vagy mit) s már tudom hogy hol a piac, a Tesco meg egy csomó fontos dolog. Tehát a népi megfigyelés ma is beteljesült: a második nap mindig jobb!!
ZN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése