
A találkozó 11-re volt megbeszélve a Waterloonál. Onnan lesétáltunk a Themze partjára, ahol a tutor leültetett minket az erősen elszáradt sárgás fűre. Szemléltetésképp le is ült, mi pedig vonakodva követtük. Elmondta, h mi lesz a feladatunk majd tovább indultunk. Időnként kaptunk 10-20 percet rajzolásra, ilyenkor szétszéledt a társaság s a diákok a parton sétáló britek legnagyobb meglepetésére a legfurcsább helyekre - mondjuk az utca közepére - ültek le, kezükben egy nagy rajzfüzettel. A tanár minden épületről tudott valamit mondani, s az csak a minimum volt, hogy az építészt és annak pár művét felsorolta. Bár nem esett, az idő mégis kifejezetten hideg volt, így amikor egy múzeum vagy valamilyen publikus épület volt a téma, legtöbbször bementem, h belülről is megszemléljem. A Tate Modern pl. egy nagyon izgalmas kis hely volt, ha a hátsó bejáraton mentél be, egy hosszú rámpa vitt le az épület közepébe. A ferde talajon, mint egy dombon, - vagy amire engem leginkább emlékeztetett, a Pompidou központ előtt -, ültek az emberek s lazítottak, vagy fel-alá futkároztak. Egyszer csak a semmiből egy kísérteties kóruszene hangzott fel. Később kiderült, hogy a múzeumban táborozott egy csapat dráma tagozatos hallgató, akik októberig az emberi csoportok viselkedését fogja tanulmányozni itt, minden nap. Ezután átmentünk a gyaloghídon, s megnéztük a Szt. Pál katedrálist.
 |
| A Tate Modern belülről |
 |
A City of London Múzeuma, ahol a város
több százéves múltja van kiállítva.
A falon kis színes képekből van kirakva egy mozaik. |
 |
| A Szt. Pálra rásüt a nap |
 |
| két modern épület között |
Hazafelé egy norvég és egy angol lánnyal jöttem. Mivel eléggé elkeveredtünk a Waterlootól, az angol lányra bíztuk magunkat, aki elvezetett minket a metróhoz. Azonban hibát követtünk el ezzel: épp fél hat volt, s mindenki ment volna haza. Te jó ég, ennyi embert metrón még soha se láttam! Ilyen élményem utoljára a BKV sztrájk idején volt, amikor az egyetlen tömegközlekedési eszköz a négyeshatos villamos volt. Egyszerűen mindegyik szerelvény dugig volt tömve! A nagyon elszánt emberek úgy szálltak fel, hogy teljes erőből megtaszították az emberi masszát, és a lyukba bepréselték magukat. Volt egy nő, akinek beragadt a haja és a táskája a becsapódó ajtóba. Egy külső szemlélő segített neki: a mutatóujjával betuszkolta a pórul járt táskát, s így a metró tovább mehetett. Amúgy elég sűrűn jártak a szerelvények, de még így is csak a 6.-ba fértünk be. Én álltam a legszélén, s nagyon féltem, h a hirtelen becsapodó ajtó, mint egy guillotine, levágja a fejem.
 |
egy újabb kellemes meglepetés: a kedvenc sorozatom 20 év után új évadot indít,
s ki van plakátolva a Waterloon!! |
ZN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése