Az elmúlt napokban meglehetősen sokszor volt tűzriadó. Csak tegnap is kettő. Bár, ha minden igaz, ez nem annyira meglepő az angol koleszokban, az öregdiákoktól (alumniktól) hallottam olyan történeteket, amikor hajnalok hajnalán tartottak próba tűzriadót. A baj az, hogy mindenhol - szobákban, konyhában- van füstjelző, s nagyon érzékeny mindegyik. Zuhanyzás után pl. szigorúan zárva kell tartani a fürdő ajtaját, mert a pára is beindítja a füstjelzőt, sőt egyesek szerint még a hajszárító is. Képzelhetitek, milyen félelemben szárítok hajat minden egyes alkalommal. Tenném a fürdőben, ha tehetném, de ott csak olyan dugalj van aminek nagyon furcsa az alakja, s piros betűkkel az van rá írva, h "csak borotvának".
Amikor az első alkalommal szólt a riasztó, percekig nem jöttem rá, h mi lehet ez a hang, majd mikor leesett, hanyatt-homlok rohantam ki. Odakinn egy jó tíz percet álldogáltam cipő nélkül, a többi morcos, többnyire szintén alulöltözött kolesz-társammal. A recepció felől megjelent egy mogorva indiai fickó, megkereste a jelzés okát, majd mikor sikeresen leállította a szirénát, visszamehettünk. Ez estefelé is megismétlődött, de akkor már felvettem a cipőm, s úgy mentem ki. Remélem álmomból csak ritkán vernek majd fel ilyenekért.
ZN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése