A nap amikor nincs tanítás

Bár a szerdai nap az órarend szerint nem lenne órám, mégis volt. Méghozzá workshop, ami azt jelenti, h levezettek minket a műhelybe, számtalan nagyon komolyan kinéző gép közé. Mindenki kapott egy 'Induction' feliratú fehér kötényként (kb. ránk írták, h 'tanuló'), s egy lapot, egyik oldalon biztonsági útmutatásokkal, másik oldalon egy egyszerű hajó makettjével. Az ember elmondta nekünk a biztonsági utasításokat, bemutatta a gépek használatát (fűrészgép, csiszológép, fúrógép, de amolyan jó nagy halálos féle). Az tagnak még kiváló horrorstoryjai is voltak, hogy miféle sérüléseket szerezhetünk, ha nem használjuk megfelelően a gépeket, amik hallatán a hallgatóság fele az ájulás szélére sodródott. Az elmélet után jöhetett a gyakorlat. Kaptunk egy-egy darab fát, amiből a fürész és a csiszoló segítségével egyszerű hajócskát kellet készíteni. Egyáltalán nem volt nehéz, de ezek után mindenki rettegve közelített az embermagas gépek felé. Aki bemutatta a kész példányát, kapott egy zöld köténykét, s mehetett haza.

Délután- este- hatkor a Tiffin fiúiskolába kellet eltalálnom, ott volt vívás. Egy darabig bolyongtam a környékén, de aztán belebotlottam egy csapat nagy táskás emberbe, akiket követve szerencsésen megtaláltam a helyszínt. Nagyon sokan voltunk, s mivel ez csak ilyen kirakat óra volt, az edző kihozott egy adag plasztront, hónaljvédőt, kesztyűt és sisakot, s mindenféle bemelegítés nélkül ránk parancsolt, h vegyük fel. Érdekesség: találtam a kupacban PBT-s azaz 'made in Hungary' hónaljvédőt s sisakot! Majd bemutatta az alapállást, lépéseket stb. Amikor körbekérdezett, h ki vívott már, s elmondtam, h én kb. 5 évig vívtam, elismerően nézett, s azontúl kivételes elbánásban részesültem. Tehát az óra jó volt, csak egyetlen dolog hibádzott: az edző párbajtőröző volt. Így amikor kiosztották a fegyvereket, nekünk is tőr jutott, kard helyett. (Nekünk: volt még egy fiú, aki vívott annak előtte, s ő is kardozó.) Nagyon vicces volt, hiába próbáltam kardként kezelni, úgy nem igazán funkcionált. Két sorba álltunk fel, s mindig cserélődtek a párok. Amikor összekerültünk a kardozó fiúval az nagyon mulatságos volt, mivel fogtuk a tőrünket,  kardozni kezdtünk vele, az edző pedig rémüldözött, h te jó ég, ne legyetek ilyen lelkesek! Neki szokatlan volt, h fel-alá rohangálunk a páston, hisz a tőrözők általában csak egy helyben ugrálnak, s egymás pengéjét pöckölgetik. De sebaj, elvileg vannak ott még kardozók, s az edző is megígérte, h következő órán kapunk kardot, úgyhogy jó lesz ez.

ZN.