Aranyérem

Tízkor gyülekező a Knights parkban a többi épitésszel, belsőépitésszel és tájépitészel együtt. Miután leszálltunk a Pennhyrm roadon, rájöttem, hogy megint voltam olyan zseni h otthon hagyjam a térképet, így követni kezdtem egy csapat igencsak bizonytalannak tűnő embert, mert csalhatatlan emberismeretem azt súgta hogy ezek bizony gólyák. Sikeresen találtunk is egy épületet amire ki volt függesztve az egyetem eltéveszthetetlen kék fejlécű logója, s csak közelebbről nézve jöttünk rá, hogy ez biza a főépület csak hátulról. A helyzetet egy gyémánt fülbevalós férfi s egy agyoncicomázott nő oldotta meg, akik épp akkor jöttek ki az épületből, s határozottan tartottak valamerre, úgyhogy követtük őket, s szerencsésen megtaláltuk a keresett kampuszunkat. Az elkövetkező két órát egy csurig töltött teremben töltöttük ahol mindenféle hasznos infót tudtunk meg, beosztottak minket csoportokba (vegyesen, s nem kurzus szerint, mert ez az iskola különlegessége, s milyen jó, szeressük egymást!) s megkaptuk az e heti programot. Én a kettes csoportba vagyok, holnap valami DMW-m lesz és a DMW-ben találkozunk, csak tudnám mi az, s hol van... Ami érdekesnek tűnik, az a csütörtöki London-túra, ahol majd az épületeket kell leszkeccselnünk meg jól megobszerválnunk az útvonalat s a várost körülöttünk. Délután elmentem az International caféra ahol beszélgettem egy csomó némettel, amerikaival, olasszal, indiaival stb. A téma az olimpia volt, s volt kvíz, meg egy rajzverseny, ahol olimpiai logót kellet tervezni. Könnyűszerrel megnyertem, úgyhogy most lóg egy nem igazán arany medál a falamon s van egy olimpiai logós bögrém is teli csokival.

Bár kicsit csalónak érzem magam, a többiek tuti nem voltak Knights park beliek... 

ZN.